Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész
tag tetszéssel fogadta mindeddig a két beszédet. A herceget bizonnyal nem nézte más szemmel a státusok és rendek egész koszorúja, mint égből épp leesett pajzsotF 92 A megyebeliek közös tetszésnyilvánítása és jókívánságai melyeket Czompó Sándor tolmácsolt egy magyar nyelvű beszédben Arra a reményre, sőt bizodalomra serkentek ugyanis, hogy Miklóst, a dédapát, és Pált, a nagyapát kapják vissza újjáéledve e Pál Antalban Isten és Császáruk jóságából. XII. §. Közlöm tanúságát ennek a bizodalomnak, mely ékes magyar nyelven hangzott el, s bizonyára méltó arra, hogy nemzetünk olvassa. Mert túl azon, hogy az Eszterházy nemzetség mennyei dicsőítéséből tiszteletreméltó mellőzéssel mértékletesen elvesz és magasztalja is őket; kérésekkel fordul az új főispánhoz, és őseitől öröklött példákat hoz elő, melyeknek őszinte megszívlelése nem lehet, hogy arra ne indítsa az önmagától is jóságos és dicséretre igen méltó herceget, hogy egész lelkével küzdjön és ákhatatosan lépjen ősei nyomdokába, s erényeikkel vetekedve úgy ákjon a köz és az egyesek elé, amint azt a státusok és rendek reménye és bizodalma megkívánta. E beszédet Czompó Sándor, akkori nótárius, ma már érdemes soproni akspán mondta; s így hangzott: Nagy Méltóságú Szentséges Komái Birodalombélt HERTZEG, örökös Fö-Ispányunk, nagy Kegyelmes Urunk! Mint Felséges Urunk Parantsolatyából, mint pedig Méltóságos Groff Királyi Commissarius 's Consiliarius™ Uram ő Nagysága Fropositiojából X9A meg értvén, hogy kegyelmes Urunk, 's koronás Királyunk ő Felsége, e*en nemes Varmegyének örökös Fő Ispánságbéli Dignitását V)S Hertzegséged Birodalma 's Iurisdictioja 196 alá adván, annak Possessiojában V)1 Hertzegségedet maga királyi Commissariusa által bé helyhe^tetni parantsollya kegyeimessen. Kihe*képpest, a* Nemes Varmegyétől vött parantsolatom, 's kötelességem a* volna ugyan, hogy a* éránt a* Nemes Vármegye üdvözlését, 's aggratulatloját™ érdemetlen beszédemmel alá^atossan terjeszteném Herczegséged Méltósága eleiben; De ha Hertzegséged nagyméltósága Eleinek, 's abban gyökerezett 's egyben foglaltatott Hertzegséged maga méltóságos virtusinak' 199 minémüségére fordítom elmémet, mar-is együgyüségem tétováz 's el indulnom nem tudok! Szollyaké annak anttquttásáról, 200 a' ki nem az közenséges mondas szerint, hanem meg mutatott Genealógiák gradusinak connexiojával, 's remonstratioival 201 í'AoAdám Atyánkhoz vezeti, eredetét? beszédemetfolytassamé nagy Méltóságárúi, kit nem tsak hazánk 's nemzetünk ismer, és nyilván tud, hanem külső országok 's Potenliak, 202 's az egész Europa is tetézett mértékben lenni recognoscál? 203 elől-hozz am é Felséges Austriai Házhoz változást nem szenvedő
