Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész
A Lajta-hegység pedig, 15 miután elhagyta partjait a véle szemközti A Lajta-hegység Lajta folyónak, melytől nevét nyerte, az osztrákok és Mosón vármegye határáról Milichdorf és Hornstein falvakig szalad. 16 Innen leszakadva mindjárt finom lankává simul egészen Bécsújhely környékéig. Ezután ismét hegyekbe vált, és Magyarországot Ausztriától elválasztva Stájerországig ér. Lábától nem egyenletes meredekséggel tör a magasba, hanem lejjebb széthúzódik, majd közepesen széles, hamarost megemelkedik, s óriásira növelve oldalát az egymásnak tapadó gerincek sorából összefüggő hegyháttá lesz. Alja napfényes, így a szőlőnek, melyet a tó körül mindenütt növel, alkalmatos; följebb erdős: sudár és sűrű lombú fák árnyékolják. A fajta, amelyet terem, többnyire tölgyes, de imitt-amott lue- és erdeifenyők törik meg az unalmat. Talaja lent eléggé kövér és laza, de a hegy-oldalban ínséges, homokos és sovány mfa, s a keUeténél kövesebb is. Bár a hegy egészében nem meredek, helyenként mégis leszakad, és a naptól elfordulva homokos völgyekbe omkk. így hátán nem terem szőlő, legföljebb alsó lejtőin, és ahol Ausztriára tekint vagy a tóval szomszédos. A szőlő, melyet az északi oldaka ültetnek, csak ritkán és kedvező időjárás esetén hoz termést, a gabona viszont a gerincek közd hézagokban szépen megerősödik. Mivel árnyékos, különféle vadállatoknak nyújt búvóhelyet, és ugyanezért kevéssé biztonságos: haramiákat rejteget, főként cigányokat, akik Ausztria határakól érkezve gyakran zaklatják a helyieket. A vidék belsejét, mint mondottuk, fennsík tagolja, és e domborza- A belső domborzat tot, mivel hegyként emelkedik hosszú lejtővé, akár a vármegye másik hegyének is mondhatnád. Innen ugyanis, Geschies falutól, 17 ahol kerek dombbá szökeU, összefüggő, noha nem éppen szakadékos és meredek, de elég szélesen kiemelkedő hegygerinccel övezi Sarrod falut. 18 Amint ugyanis szemközt került a tóval, mint valami öblösödéssel vagy kanyarulattal fordul el a víz mentén, és fut másik szarvával visszafele az alsó oldaka. Nem is jeleskedik annyka erdőkben, mint szőlőkben, melyek mindkétfelől borítják oldalát, míg a hegyhátat kisebb tölgyesek tarkítják. Bizony nem egykönnyen múlná ezt fölül más föld a szőlőés fatermésben! Mert túl azon, hogy legnagyobbrészt lágy, mfa is keveredik belé, amely a legkevésbé sem alkalmadan a szőlőművelésre. „Hiszen melyik, akárha középszerű gazda ne tudná — mondja Columeüa h ) —, hogy még a legkeményebb mfa is, legyen bár, mint a gyémánt, amint megtörték és fölüke hordták, fagyban-hidegben porhanyó marad, s ugyanígy a nyári hőségben is? Megpuhul, és a legszebben hűsíti a szőlő gyökerét nyáron, s tartja meg nedvességét." 19 Hogy h ) Columella, De re rustica, III, 11. 7. 480. oldal. Gcsncr-féle kiadás, Lipcse, 1735.
