Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)
A krónika magyar fordítása
tiszteletet és szerénységet, nem lett volna jó vége. Akkor aztán mentegetőztek, hogy < nekünk > nekik is jobb lett volna úgy, csak < egyes > a hitvány polgárok [akarták], ezek felett azonban nem tudtak erőt venni. Szívesebben < láttuk > látták volna, ha ez a tekintélyes lovasság, aki < nekünk > az ország és a képviselet segítségére erre a vidékre jött, átvonulhatott volna és megnézhette volna a várost, mint ahogy ők is, a lovasság nagy örömére, elmentek erre a helyre. (?) Ekkor (28 v ) az ezredes ismét lecsillapodott, mert látta, hogy kiben van a hiba. Azután így szólt: „Mondjátok meg a bírótoknak, ha elkapom, a lovam farkához kötöm, ameddig nekem tetszik (29 r ) és így mutatom az utat". Ezután elvonultak. Neki [az ezredesnek] ajándékot küldtünk utána, hogy ismét megbékítsük. Amikor azonban újra visszaérkeztek, minden faluba néhány héten át aratás idején beszállásolták magukat, és meglehetős garázdasággal fizették vissza a jobbágyoknak és a polgároknak egyaránt a sérelmeket, amik, mint említetük, korábban estek rajtuk. Amikor három nappal korábban úgy voltak, hogy elindulnak, egy lovaskapitány Balfról beült a város konyhájába, ott egész napon át késő estig a másik lovaskapitánnyal lakomát tartottak, és amikor már holtrészegre itták magukat, két trombitásuk a Balfi utcában randalírozott, sőt előtte lovaglás közben egy gyereket halálra tapostak. Ekkor utánuk kiáltottak: „ Tartsátok fel, tartsátok fel őket!", és mások is visszakiabáltak a kapuőröknek, hogy tartsák fel őket. Mikor a trombitások látták, hogy kapuállók vagy őrök becsukták a kaput, a Szent Mihály kapu felé fordultak, de itt is eléjük vágtak és nem akarták őket kiengedni. A csőcselék összefutott mordályokkal és fegyverekkel, ők azonban ezalatt fel-alá lovagoltak az utcán és trombitáltak, abban a reményben, hogy a többiek a segítségükre jönnek. A társaikhoz azonban (30 r ) nem merészkedhettek, mivel a köznép elszántan utánuk eredt, és a polgárság is összefutott fegyverekkel, bár senki sem tudta igazán, hogy mi is történt. Végül az egyik trombitást a meredélynél dárdával átszúrták, a másikat pedig, mivel különváltak, a fazekaskemencéknél lövés találta el. Mindketten súlyosan megsebesültek, az egyik még aznap éjjel meghalt, a másiknak pedig jó időbe tellett, amíg felépült. A lovaskapitány, akihez tartoztak, nagyon fájlalta ezt, és a többiek is hasonlóan éreztek. Innen Szentmargitbányára, Sércre és Okára vonultak, és néhány polgárt, akit a szántóföldön elfogtak, és láncra verve futtattak a lovuk mögött, mint a kutyát és barmot. Amit csak értek, elrabolták. Néhány napig eltartott, amíg a város földjét dúlták, nagy károkat okoztak, olyannyira, hogy egyetlen ember sem merészelt Sopronból kocsival a szőlőben, szántóföldön vagy a mezőn mutatkozni. Végül aztán továbbvitték őket, és őfelsége azt is megígérte, hogy a zsoldjukat megadja. Akkor a Buda alatti táborba vonultak. Tehát a braunschweigiek a korábbi megvetés miatt, és ezzel a két trombitással történt kavarodással a városnak és jobbágyainak tetemes kárt okoztak, (30 v ) különösen azoknak, akiket ez érintett. Ezért ezentúl jól gondolja meg mindenki, hogy mit tesz, hogy elkerüljük a károkat. (31 r )
