Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)
A krónika magyar fordítása
az a fa felizzott és meggyújtotta a padlót. Mivel azonban akkoriban ott volt ez a nagy hó, hamar elfojtották és eloltották vele, különben cudar világ lett volna. Ez után a hóolvadás után a tavasz kezdetben szép és meleg volt, úgy hogy a szőlőtőkék kihajtottak, a nagyhét előtt már mindenütt szőlőszemeket lehetett látni és felismerni, sőt egy részük szabadon állt. Ekkor zöldcsütörtökön (április 16.) olyan hideg idő tört be, egy kicsit havazott, majd fagy jött rá, ami hegyet és völgyet köröskörül elpusztított, nagy volt a sírás-jajgatás, ezután húsvét másnapján (április 19.) szép meleg lett és megállapodott az idő. Mégis olyan sok bor termett, hogy aki tíz akóra becsülte, annak húsz vagy harminc lett. Ebben az évben a bort 4 'A tallérért adták, óborként, ami emberemlékezet óta nem esett meg. Különben azelőtt pintjét 24-ért mérték ki. (4 V ) Anno 1581. A város közönsége céllövészetet rendezett egy ökörért, és emellett mindenféle szórakozás folyt, sok idegen lövész jött távoli helyekről, két kiváló tréfamester Linzből, meg két kötéltáncos. Az egyik azokat a fiúkat, akik a zászlókat és a nyerteseket a lövőhelyre hozták, a saját emlékezetére az abc szerint rímbe szedve megtréfálta és megénekelte, ami művészien és amellett mulatságosan is hangzott. Ezért a tiszteletreméltó tanács tekintélyes borravalóval ajándékozta meg. (6 V ) Anno 1581 Mátyás és Mihály napján a régi naptár szerint (február 24., szeptember 29.) borzalmas tüzes jelek jelentek meg az égen, mint két sereg, amelyek verekedtek és lőttek egymásra, hol eltűntek, hol újra láthatók lettek, ez éjfél előtt és után néhány órán át tartott. (7 V ) Anno 1582. Az Új Naptárt, vagy másnéven a Gergely-féle pápista kalendáriumot a Szent Mihály templomnál kiszegezték, Draskovics püspök parancsára, hogy ezt fogadjuk el, s mivel akkoriban Advent szent időszaka volt, azt óhajtották, hogy ezt tartsuk meg és eszerint ünnepeljünk. Mivel azonban a város részéről ez nem történt meg, hanem a régi időszámításhoz tartottuk magunkat, és a régit (sic!) nem akartuk elfogadni, ezért a püspök klérusával együtt az egész várossal szemben ellenséges lett, és mindenütt okot keresett arra, hogy minket bevádoljon a császárnál. Ez szolgáltatott okot arra, hogy végül minket (a prédikátorokat, akik ebbe nem akartak beleegyezni, hogy ezt betartsák és elfogadják) <hogy ezeket > innen kiutasítsanak, és az Ágostai Hitvallás gyakorlását teljes egészében valamennyi templomban és iskolában megszüntessék. Ha akkoriban a naptárt elfogadtuk volna, nem jutottunk volna idáig, és prédikátorainkat is megtarthattuk volna, éppúgy,
