Hans Seyfridt házipatikája és eceteskönyvecskéje (1609-1633); B sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)

Bevezetés

meg munkáját az első kéz, nem tudjuk: minden keltezés hiányzik, sőt az 1. számú recept eleje is (a receptek számozása a kiadás gondozójától való). Nem tudjuk azt sem, mennyi ment veszendőbe a kéziratból, mielőtt 1617-ben Seyfridt János birtokába került, aki beköttette. A 144. lapon található egy recept (406. sz.) a harmadik kéztől, amely 1616. augusztus 4-1 keltezésű (a harmadik kéz a 44. laptól, azaz a 113. számú recepttől kezdve vesz részt a kézirat szerkesztésében). További keltezett receptek a harmadik kéztől: a 424—427. számúak 1617. június 18-ról, ill. július 10-ről, a 422. számú 1618 novemberéből. A negyedik kéz az 1618. keltezésű, 428. számú recepttel jelentkezik. A 429. számú receptet (1612. augusztus 12-i keltű) ismét a harmadik kéz jegyzi be a kéziratba, ugyancsak az 588. számút: „Recept für die Infection, Von der gräffin Thuern 1614". Az Ötödik kéztől csupán egyetlen (591. sz.), 1612. június 14-i keltű recept származik. Mint már említettük, a receptek keltezései arra az időpontra vonatkoznak, mikor a receptek gyűjtője az egyes recepteket valakitől kapta, amint ez a 426. sz. receptből egyértelműen kiderül: „Von der Frau Moserin ... vnd hat miers die fraw Spindlerin geben den 10 Julii 1617". A kézirat szerkesztését tehát az első és a második kéz egyidejűleg, de váltakozva kezdi, a harmadik, a negyedik és az ötödik kéz folytatja (a nyolcadik kéz nem vesz részt a kézirat szerkesztésében, csak használja). A kézirat szerkesztését, a receptek szaporítását tehát Steyfridt János idején is folytatják. A kézirat legnagyobb része, valamint a „Register" (603. sz.) még Bécsből származik. Sopronban a hatodik kéz szaporította a recepteket: az 592. számút 1633. augusztus 4-ről, az 596 számút 1632. augusztus 28-ról, az 597. számút 1632. augusztus 27-ről, a 601. (és bizonyára a 602.) számút 1632. július 28-ról. A hetedik kéz csupán befejezte néhány sorral az 592. számú receptet. 3. A kézirat számos recept eredetét megnevezi. A legtöbb ilyen recept Weiß Tóbiás bécsi polgár feleségének „receptkönyvéből" való (88., 90—92., 95., 101., 104.,107., 110., 111., 114., 177., 178., 180—182. 185., 187., 191., 105., 201., 202., 428. számúak) és pedig az 1618. esztendőig. Kreidler bécsi doktor két recepttel (302., 381. sz.) szerepel, Scher úr apja egyetlen (349. sz.) recepttel, Melzwei udvari borbély szintén egy recepttel (601. sz.). Említ a kézirat egy augsburgi doktort (114., 177. sz.), a többi doktort lakóhelyének megjelölése nélkül: Enzianer (12. sz.), Stopanus (174. sz.), Judex (244. sz.), Fabrici (326. sz.), Danstädter (522. sz. ), Rarer (549. sz.) és Obbele (596., 597. sz.). Szerepel még a bajor hercegné (172. sz.), Károly főherceg (280. sz.) és Thurn grófné (322., 558. sz.). A 68. számú recept címében olvasható, hogy a sárgaság elleni receptet az ausztriai Mittenwald tiszttartójától tanulta a kézirat írója. Az 592. számú recept elején az áll, hogy a receptet egy steyeri asszony mondta el neki. Számos recept polgároktól való: Rappach (121. sz.), Pfanner (176. sz.), Eitzinger Osvát (246. sz.), Händler István (424. sz.); még inkább polgárasszonyoktól: Sauer Györgyné (51. sz.), Reichartné (72., 75. sz.), Henckel Lázárné (74. sz.), Naglné (86. sz.), Eisler Mátyásné (80., 81. sz.), ennek anyósa (425. sz.), Trautsambné (257. sz.), Mundpeckné (406. sz.), Ambros Jánosné (411. sz.), Zwicklné (416. sz.), Schäncker Bálintné (422. sz.), Spmdlerné ((425—426. sz.), Moserné (426. sz.), Plotzné (546. sz.) és Schiterné (554. sz.). A kézirat