Hans Seyfridt házipatikája és eceteskönyvecskéje (1609-1633); B sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)

Bevezetés

receptjeinek tehát széleskörű társadalmi bázisa volt, ami további kutatást érdemel. (A 236. számú receptben alig érthető latin szöveg található). 4. A keltezett receptekkel ellentétben a 212—215. és a 218—219. lapokon a bejegyzés kelte szerepel. Ezek a nyolcadik kéztől származnak (293—295., 599—600. számok). Itt nyilván a kézirat egyik tulajdonosáról van szó, akinek a nevét nem tudjuk meg, de megtudjuk két fiáét (György, Tóbiás), a szolgálókét (Allenkha, Anniza), a szolgákét (Hoit András, Huiber János, Taml Jakab), az „urának" (Engelsauser János) nevét, ennek fiától és vejétől 1609. december 6-án 1000 körmöci forint kölcsönért három évre átveszi a Haniersthil nevű majort (593. sz. a 213. lapon). 1609 Karácsonyán fogadja és ruházza fel Huiber János nevű szolgáját, 1610. november 25-én teljesen kifizeti (593. sz. a 212. lapon). Március 26-án fogadja fel Anniza nevű szolgálóját, július 12-én teljesen kifizeti. A további két kifizetés helyszűke miatt a lapszélre került. 1610 Karácsonyán fogadja és ruházza fel Taml Jakab és Hoit András nevű szolgáit (594. sz. a 214. lapon). A 218. (599. sz.) és a 219. (600. sz. ) a két fiú számára van fenntartva. Tóbiás, bizonyára a fiatalabbik, valamint György, az idősebbik, 1610 Húsvétján és novemberében új ruhát kap. Ekkor szerepel Viskhoi, Ambschl és Schwarz György kereskedők neve. György Wittenbergában tanul: „den 26 aprili (!) 1612 ist main Shun Georg von Wittenberg alher gehn Wien khumen", ekkor újra felruházza, sőt 7 forintért könyveket vesz neki. 5. Mint már említettük, a kézirat receptgyűjteményt tartalmaz, amely két részből áll. Az első, terjedelmesebb rész, a „Házipatika" (1—192. lapokon az 1—549. számok), a második rész az „Eceteskönyvecske" (193—202. lapokon az 550—568. számok), de mindkét részhez még kiegészítések, pótlások tartoznak. Az első részben receptek vannak betegségek és panaszok orvoslására, közben sok gyógynövény, fűszer és vegyszer neve fordul elő, de vannak itt tanácsok különböző gyümölcsfajták eltevésére is. A kiegészítések és pótlások tanácsokat tartalmaznak (569—580., 587-—592. számok), valamint további recepteket (581—586., 596— 598., 601—602., 618. és 620. számok). A 204. számot („Für allerley Bänwax Menschen vndt Vieh") és a 249. számot („Wem die Fraiß Zum Ersten mal ankombt") egy későbbi kéz a felismerhetetlenségig áthúzta, bírálatát („babonás bolondságok") a lapszélre jegyezte. A 412— 414. számú bejegyzések is át vannak húzva, de a boszorkányokról szóló feljegyzés még olvasható. A második részben receptek olvashatók az orvosságokhoz használt különböző ecetfajták készítéséről, a kiegészítések a bor kezeléséről szólnak (604—617. számok). Az 590. számú recept címében a hercz szó helyett egy szív rajza látható. A harmadik kéz a 223—231. lapokon a „Házipatika" mutatóját készítette el. A kézirat egyes receptjeivel való összehasonlításból kiderül, hogy ez a mutató nemcsak a kéziratban ténylegesen meglévő, esetleg ismétlődő (pl. 88=178., 96=188.) receptekre utal, hanem csak tervezetettekre, a kéziratban nem szereplő receptekre is, mint pl. a mutató első tétele: „Ain bewert Purgir pilaster für den Haubt weh" (603. sz.; mégis vö. a 207. számot). E mutató tételei ugyancsak szerepelnek a mi mutatónkban. Mivel a kézirat gazdag korai újfelnémet szókincsében számos olyan szó van, amely a mai német nyelvhasználatból már hiányzik, tanácsosnak látszott a szómutatónak (szójegyzéknek) a tárgymutatóval való egyesítése, a nem terjedelmes névmutató külön kezelése. A 90. lap után