Hans Seyfridt házipatikája és eceteskönyvecskéje (1609-1633); B sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)

Előszó

ELŐSZÓ A kézirat eredetileg Bécsben keletkezett. A legrégebbi bejegyzés legkésőbb 1609-ből származik (593. sz.), a legkésőbbi már Sopronból, leghamarabb 1633-ból (592. sz.). A kézirat 1617-ben Seyfridt János bécsi polgár, az egyetlen ismert tulajdonos birtokába került, ennek 1625-ben történt soproni letelepedésével Sopronba jutott, ahol tovább folytatták, s ahol a városi levéltárban ma is őrzik. A kézirat recepteket tartalmaz betegségek, rosszullétek és hiányosságok gyógyítására, tanácsokat gyümölcsök eltevéséhez és különböző ecetfajták elkészítéséhez, továbbá 1609— 1612-ből családi feljegyzéseket a kézirat egyik ismeretlen tulajdonosától. Eközben sok botanikai, gyógyszerészeti, néprajzi, orvoslási és népgyógyászati részlet kerül szóba korai újfelnémet szókincsükkel együtt. Összességükben ezek a receptek népi műveltséget közvetítenek, olyan időben, amikor Sopron vezető rétege Lackner Kristóf polgármester (1571—1631) vezetésével humanista irodalmi társaságban tevékenykedik. A részletek további kutatásokkal még értékelendők és magyarázandók. Az értékelést a receptek későbbi használói már megkezdték: egyes recepteket szinte olvashatatlanná tettek (168. sz.), másokat kritikai széljegyzetekkek láttak el, mint pl. „babonás bolondságok" (204., 249. sz.). A kiadás gondozója köszönetet mond Grüllné Szende Katalinnak (Soproni Városi Múzeum), Grüll Tibornak (Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely), sokoldalú segítségükért, valamint Nikolics Károly c. egyetemi tanár úrnak a lektorálásért. Mollay Károly