Moritz Pál kalmár üzleti könyve 1520-1229; B sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1994)

Bevezetés

értékes kiegészítéseket. A pénzérmékből Moritznál található a Putschendel (pud schändl), ebből Moritz szerint 600 db 3 forintot tett ki, 10 dénársolidus német (osztrák) pénzen számolva forintját; a Rübler (rüebler, többes száma riebler II/2: 30) nevét onnan kapta, hogy Leonhard von Keutschach salzburgi érsek (1495-1518) címeréből vett répa volt rajta látható (28. sz.). Soproni források csak kétszer (II/5: 282; 1/7: 288) említik a Schaftreiber (schof treibet) nevú magyar pénzt (42., 52.sz.), magyarul hármas garas-t ('ternarius'), amely 27 krajcárt ért. Néhány részlet. A 24. számban Moritz Pálnál 7 ymbt szerepel, amely régi szó a magyarázatul föléje írt peinstogk 'kaptár' helyett. Ezeket a kaptárakat a Rózsák utcájában lakó Egyed (Egidi) nyergesmester adja el, ő az egyetlen ismert méhész a középkori Sopronból. Moritz Pál különben a mézet főleg Sajtoskálról szerezte be (39.SZ.). Osvát üvegesmester, aki bizonyára a negyedik fertályban lakó Olber Osváttal azonos (1533. évi adójegyzék 18), 1528-ban Moritztól 1000 db holdüveget (glas Scheiben), hozzá 5 font ólmot vásárol; majd még 200 holdüveget, amellyel a Rózsák utcájában lakó Peter Lénárd ablakait üvegezte be (55. sz.), ugyanakkor a plébániai latiniskolának (ma: Szt. Mihály utca 8. sz.) ablakhártyával (schliemm) kell megelégednie (7. sz.). Osvát üveges Moritz Pál halála után a Szt. György utca 1. sz. házban a sütőkamrát (pach schtubl), Csornán a premontrei prépost ablakait is üvegezte (55.sz.). Moritz adata a második a Sopronban készített ólomkeretes üvegablakokról (az első 1499: II/5: 90). 3. Moritz Pál 1511-ben telepszik meg Sopronban. Feleségül veszi Margitot, Balázs (Blasi) gazdag nyergesmester (1480-1510; II/l: 319-320) özvegyét, első házasságában Sol Amandus (1490-1505; Soproni Szemle ta továbbiakban SSz.l 1989, 210, 67) özvegyét. Margit asszony kezével a nyergesmester nagy házának (ma: Fő tér 2. sz.) birtokába jut: először a két házból álló nagy háznak csak egyik fele az övék, 1512. július 16-án a nyergesmester első házasságából született leányától megveszik a másik felét is, a városnak kifizetik a házat terhelő 20 dénárfont kölcsönt, a ház vételárát 1513. április 24-én az említett leánynak, aki gyámjánál, Pullendorfer Mihály nagykereskedőnél (Szt. György utca 3. sz.) nevelkedett (GedB. 143; Pb. 79). Moritz Pálnál marad György és Márton, Margit asszony előző házasságából származott két fiú (II/5:225,317; 1/7:425). Moritz Pál tekintélyes tőkét hozott magával, így lesz az engedélyezett tizenkét kalmár (1/7: 212) egyike, kalmáráruboltját ő is a várostól bérli a Fő téren, a ferences templom tövében. 1514/15-ben már a külső tanács egyik belvárosi tagja (II/2: 190; vö. még II/5: 214, 219). 1516-tól kezdve árúinak egy részét Alexius Funck bécsújhelyi cégétől szerzi be, 1518-tól egyik mostohafia is, azaz lergg Amande, deß Pauli Kramer sün zü Ednpürgg (vö. Pickl, i.m. 193-196). 1517. január 12-e és március 6-a között Moritz Pál és felesége megveszik Graf János mészáros házát im Winckl neben des rathaus, azaz a későbbi Háromháztéren (SSz. 1988, 306): május 6-án zálogul lekötik Gindersich von Frauenburg néhai városkapitánynak a várárokmenti Boldogasszony-kápolna Krisztus teste oltárán tett alapítványából felvett 20 forint kölcsönért (Pb. 14), június 10-én 40 dénárfonttal kifizetik a házat, so Hans grauen geweßn ist Nagst der Vachstuben (GedB. 168, 241), tehát a városháza déli oldalának támaszkodó városi tömlöc mellett. Ebben az időben már több szőlőjük volt, köztük egy a Steiger-dűlőben (GedB. 167), a várostól kaszálót bérelnek Harka jobbágyfaluban (II/5: 304), hiszen Moritznak lovakat kellett tartania, hogy üzleti útjait