"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

KÖRNYEI ATTILA: A népszavazás hatása Sopron város fejlődésére, a soproni társadalomra (előadás)

delkezésre, de amely jellemzést most mellőznünk kell 4 A gazdasági kilábalás ténye, a gazdaság, a közösség talpraállása először a gazdaság statisztikai mutatószámaiban jelenik meg, majd áttételesen a város, az utca képében, új épületek emelésében, üzletek csinosodásában és a forgalom növekedésében, s csak újabb és még nagyobb áttételen keresztül az egyén, a lakosság életnívójában, közérzetében. Az idősebbek tanúsíthatják, akiknek gyermekkora a korszak végére, a második világháború előtti évtizedre esett: ott is megjelent, a városképben mutatkozott hatását a bombázások ellenére ma is látjuk, a gazdaságban jelentkezett primer eredmény pedig gazdasági-történelmi kutatás, elemzés tárgya. Sopron várost 1922. január l-jén adta át az antant tábornoki bizottsága a magyar államnak. S egy héten belül nagyterjedelmű cikkel jelentkezett a Sopronvármegye szakértő illetékesek véleményét közölve a városvezetés gazdasági programjával. Ezen program lényege és a város gazdaságpolitikai tényezőinek (Kereskedelmi és Iparkamara, Iparos szövetség, Kereskedelmi Testület, városi törvényhatósági bizottság, stb.) azokban az években sűrűn elhangzott és a különféle országos hivatalokban és fórumokon nyomatékkal hangoztatott véleményének ezzel egybehangzó lényege igen egyszerű és érthető: Át kell gondolni, az utolsó mozzanatig végig kell gondolni a város és gazdasága most előállt új földrajzi és politikai helyzetét, s ennek lényegi vonásait fölismerve kirajzolódhat a nehézségek leküzdésének lehetősége is. S a város akkori vezetői, vezető hangadó polgárai között voltak olyanok, akik erre képesek voltak, s bár az akkori éles vitákból nehezen rajzolódik ki, voltak, akik megértették és megvalósították a talponmaradás, a talpraállás lehetséges módozatait. A népszavazást követő korszak két elismert, s napjainkban már ismét ismerős vezető egyénisége, Thurner Mihály polgármester és Heimler Károly főjegyző - ez utóbbi nem mellékesen a Városszépítő Egyesület elnöke is volt -, mellé a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekben legtöbbször odaálltak ellenzékük leghangosabb vezérei, pl. Pinezich István is. Számukra kézenfekvő volt a fölismerés: ahogyan a csonka ország gazdasága, ugyanúgy a csonka megye székvárosának gazdasága is külkereskedésre van kárhoztatva. A meglévő csekélyke ipar nem nélkülözheti a külföldön beszerezhető nyersanyagokat, az ipar és a kereskedelem pedig nem nélkülözheti az új államhatár mögé került fogyasztókat. E fogyasztókat most a csempészkeres4 Baranyai Lenke: Sopron és vidékének munkásmozgalma 1929-1933. Győr, 1982. - Kömyei A.: Sopron és vidékének munkásmozgalma 1919-1924. Győr, 1981. 43-71. o. 5 Sopron gazdasági fellendülésének programja, Sopronvármegye 1922. január 5. (A lap későbbi idézése: Svm.)