Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)
Szála Erzsébet: Protestantizmus Nyugat-Magyarországon a 16-17. században
A jó viszony csak a győri megyés püspök, Draskovich I. György hivatalba lépéséig tartott. Draskovich a soproni evangélikus polgárokat Szombathelyre hívatta zsinatra. Nádasdy Ferenc és a Batthyány grófok tanácsára a soproni polgárok nem jelentek meg, s ezért Draskovich a Bécsben tartózkodó soproni evangélikus papot, Musaeus Gergelyt elfogatta és börtönbe záratta. Musaeus itt halt meg fogságban 1582-ben. Egy újabb incidens következtében, minthogy a soproniak nem akarták eltávolítani a városból az evangélikus lelkészeket - Ernő főherceg elfogatta az egész városi tanácsot, s a város katonai megszállásával fenyegettek. Ezt követően a lelkészek Nyékre, (ma: Neckenmarkt, A,) illetve Sopronkeresztúrra (ma:Deutschkreutz, A.) kerültek a Dersffy család, illetve Nádasdy II. Ferenc védelme alá. Ettől kezdve a soproni evangélikusok több mint 20 éven át e két községbe jártak istentiszteletre, a gyermekeiket ott keresztelték, házasságukat ott áldották meg. A szülők a gyermekeiket Sopronkeresztúrra és a csepregi iskolába járatták, ahol Lackner Kristóf is tanult. A magyar irodalom nemzetivé válása elsősorban a magyar nyelv tudatos, sőt, öntudatos művelésével, a magyar nyelvű irodalomnak a latinnal egyenrangúvá tételével lesz nyilvánvalóvá. Az erazmista bibliafordítók a szentírás magyarításával és a magyar nyelv művelésével a reformációnak nagy szolgálatot tettek. A reformáció írói a széles olvasóközönségnek írtak, sőt műveiket élőszóval az írástudatlan tömegekhez is eljuttatták, számukra már csak az anyanyelv volt használható. Ezzel nagyban előmozdították az egységes irodalmi nyelv kialakulásának folyamatát. A reformáció írói meghonosítottak szinte minden fontos műfajt. A legnépszerűbb műfaj az énekelt vers volt, hiszen magyar nyelvű énekek tömegére volt szükség a protestáns istentiszteleteken, ezért protestáns szellemben átdolgozva tömegesen fordították le a középkori latin himnuszokat, Luther Márton és más német szerzők énekeit, s legfőképpen a bibliai zsoltárokat. Énekszerzőként is igen jelentős és nagyhatású prédikátor volt a nyugat-dunántúli hittérítő és egyházszervező: Sztárai Mihály (1575). Sztárai Mihálynak köszönhető a magyar nyelvű drámairodalom kibontakozása, két drámája: „Papok házassága” és „Az igaz papság tüköré”. A reformáció évtizedei alatt a világi irodalmat főként a főúri udvarokban, várakban, vásárokon és kocsmákban fellépő énekesek, deák énekmondók képviselték. Műveiket gyakran már nem csak élőszóban, de írásban, sőt, nemegyszer kinyomtatva is terjesztették. Többségük iskolázott, zenei ismeretekkel is rendelkező énekmondó volt. A vallásos témák mellett történeti énekek sokaságát szerezték. Aló. század legnagyobb énekmondója Tinódi Sebestyén (1556), aki elsősorban saját kora török elleni harcait énekelte meg, s ezeket 1554-ben nyomtatásban is kiadták. A 16. századi reformáció győzelme következtében a magyarországi reneszánsz szinte teljesen összeforrott a protestantizmussal. A magyarországi művészet, az építészet, a szobrászat, a festészet, valamint az ötvösművészet alkotásai a reformáció századában elsősorban a reneszánsz jegyében születtek meg. Nyugat-Magyarorszá- gon elsősorban Sopron és Kőszeg városában maradtak fenn a reneszánsz építészet komplett emlékei. A Dunántúlon a szobrászat és a festészet vonatkozásában első20
