Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)

Szála Erzsébet: Protestantizmus Nyugat-Magyarországon a 16-17. században

sorban Sopron és Pozsony játszott szerepet. A késő reneszánsz sírkőszobrászat is virágzott, erre példa: Nádasdy Tamás tumbája Lékán (1562).

A késő reneszánsz korában a 16-17. században a festészet túlnyomóan világi jellegű volt. A vallásos festészet csak elszigetelten folytatódott a katolikus és evangélikus vidékeken. Nagy változatosságot mutat a világi festészet, amelynek legvirágzóbb műfaja a falfestészet volt. A források bőven szólnak a fejedelmi, főúri paloták és városi házak freskódíszeiről (pl. Sopron belvárosában az Esterházy-palota). A korhoz hozzátartoztak az életnagyságú arcképek, sőt sorozatok. Kiemelkedőek a soproni gyülekezet lelkészeiről készített portrék, amelyek a 16-17. századi tudós, írói tevékenységükben is jelentős prédikátorok hű arcmásai. A könyvtáralapító és bővítő lelkészek sorából kiemelkedik Lang Mátyás. Az ő idejéből maradt ránk első ismert születési anyakönyvünk is 1624-ből. A portréfestészet egyik sajátos ága az ún. ravatalkép, amelyet halottról festettek. Az egyik legszebb kép a soproni író, jogtudós, polgármester, Lackner Kristóf halottas képe a soproni evangélikus múzeumban (1631).

A 16. század közepén három részre szakadt Magyarország történelmi, politikai és gazdasági viszonyai közismertek. A bécsi udvar és a török porta kettős szorításában a magyarságot felekezeti és pártharcok szabdalták. E nehéz két évszázadban lelki békét, belső békét a kultúra művelése és a kegyesség gyakorlása nyújthatott. Ebben a folyamatban, a kultúra művelésében és a kegyesség gyakorlásában már jeles asszonyainknak, nőalakjainknak is kiemelt szerep jutott.9 A végrendeletek tanulmányozása alapján tudhatjuk, hogy főúri asszonyok, tehetős polgárasszonyok elsősorban az ispotályokra (kórházak), vagy szegényházakra hagytak kisebb-nagyobb összegeket, ill. gyakran végrendelkeztek a magyar iskola, a szegény sorsú diákok, a templom és a lelkipásztor számára is.

Három nőtípussal találkozhatunk a reformáció korában:- a megváltozott módon gondolkodó, a protestáns hit szellemében élő főúri asszonyokkal,- a műveltebb polgárasszonyokkal, és- a papnékkal.

Mindnyájukat az emberszeretet, a vallásosság, a tevékeny és szorgos életvitel, valamint az élet hiúságaitól mentes egyszerűség jellemezte. Családi levelezés és a végrendeletek azok a források, amelyekből megismerhetjük a magyar családi életet és az asszonyok tevékenységét. A 16. században már az asszonyok is többen gyakorolták az írás, olvasás tudományát.10 Az evangélikus családok főúri asszonyai a műveltség

9 Fabiny Tibor: Literatúra és spiritualitás Nyugat-Magyarországon a 17. század első felében. In: Új kegyesség. Fejezetek az osztrák-magyar protestáns kapcsolatok történetéből. Vác, 1997. 43. p. A továbbiakban: Fabiny, 1997.

10 Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. In: Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 32. Bp. 2004.116. p.

21