Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)

Szemerei János: A reformáció jelentősége

teológia ezt a „simul justus et peccator, azaz az ember egyszerre igaz és bűnös”5 kifejezéssel fogalmazza meg. Aki Istennek fontos, arra az embernek, és az egyháznak is úgy kell néznie, hogy az értékes! Ebből a teológiából induló szemléletbeli változásból hihetetlen távlatok nyíltak. A protestáns szabadság fogalma például, aminek alapjait Luther a keresztyén ember szabadságáról szóló iratában fektette le. Sok egyházon belüli gyakorlatot is átformált, pontosabban reformált az új szemlélet.

A reformáció a klerikusok és laikusok közötti szintkülönbséget nem úgy tüntette el, hogy a klerikusok tiszteletét döntötte romba, hanem a laikusok rangját emelte meg, és hitéleti felelősséggel ruházta fel őket. Az „egyetemes papság” elvének megteremtésével minden hívő, de különösen a természetes felelősséggel rendelkező személyek (pl. családfők, és különböző területeken vezető tisztséget viselők) felelősségét ébresztette fel. A reformátori szemlélet a munkaetika területén is újat hozott. A „szent szolgálatok” tiszteletének mintájára a becsülettel végzett profán munkát is a legszentebb szolgálatok rangjára emelte. Luther az akkori korban egészen megdöbbentő módon azt mondta, ha valaki tisztességgel és hűséggel neveli a gyermekét, végzi a munkáját a háztartásban, a hivatásában vagy akár utcaseprőként, az ugyanolyan „istentiszteletet” végezhet, mint aki szent templomi szolgálatban áll. Ez a protestáns munkaetika területén komoly változásokhoz vezetett, ami alapvetően változtatta meg a protestánsok által felépített közösségek életét és működését. Ezt főként Max Weber tanulmányozta, és tárt fel rendkívül érdekes összefüggéseket a protestáns gondolkodás és a gazdasági hatékonyság között. Az általa kellő tudományossággal megvilágított összefüggéseket az egyszerű szemlélő is könnyen megfigyelheti. Elég egymás mellé tenni pl. Európa felekezeti és gazdasági térképét. Szinte ugyanott húzódnak a felekezeti határok, ahol a GDP teljesítményében lépcsőt jelző színhatárok. Ez nyilván nem véletlen.

6. A reformáció teológiai öröksége

A jubileumi évben, a nagy ívű megemlékezések, és a reformáció gazdag és sokoldalú örökségének számbavétele után is jó újra felfedezni, hogy Luther elsősorban teológus volt. Bár kétségtelen, hogy a fellépése nyomán olyan területeken is formálta az emberek életét, amelyek eredetileg nem is szerepeltek a reformátorok céljai között. Luther és a reformátorok nem a kultúrát, nem a társadalmat és nem a gazdaságot akarták megreformálni, hanem az egyházat. Az örvendetes, hogy a reformáció mellékes, járulékos ajándékai is gazdagodást jelentettek az élet különböző területein, de nekünk, egyháziaknak természetesen mindezek közül a teológiai örökség a legértékesebb és a legfontosabb. Az, hogy a középkor eltorzult egyházi tanítását és kiüresedett gyakorlatát nem csak szóvá tették, hanem a vezetők és az emberek figyelmét is felhívták a változás fontosságára, de legfőképpen Jézus Krisztusra, akiben egyedül reménye és esélye van az embernek, az egyháznak és a világnak.

5 Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról, In: Prőhle Károly: Luther Márton négy hit vallása. Budapest, 1983. 34. p.

14