Dominkovits Péter - Kelemen István (szerk.): A Széchenyi család nagycenki levéltárának iratai 1678-1944 (Sopron, 2017)
Kelemen István: Források a levéltár történetéhez
S kategorikusan meg volt ez tiltva az olyan tantárgy esetében, mint a történelem, amit én tanitottam. így jegyzeteket diktáltunk diákjainknak. Ezenkivül délután elvittem őket a múzeumba. Nagyon élvezték a látottakat s Csatkai Endre muzeumigazgató magyarázatát. A látogatásról színvonalas dolgozatban számoltak be. Órán úgy állítottam be a foglalkozást, hogy óra végén maradjon még 5 perc szabad idő csengetésig. Ezt népdaltanulásra fordítottuk. Lehet, hogy a tantestület bizonyos tagjainak ez nem tetszett, de hogy nem jártam nagyon messze az általános tanügy tendenciájától, mutatja, hogy két év múlva általánossá vált a középiskolákban a népdal dalolása, s a tanulók ebbeli felkészültségükről kulturversenyeken számoltak be. Diákjaim maguk is kérték a dalolást. Mint a budapesti tudomány- egyetem néprajzi intézetének volt könyvtárosa, az ottani Patria lemezek felvételeiből sok dalt megtanultam, s továbbadtam Sopronban. 1946. tavaszán sort tudtam keríteni családlátogatásra is. Völ- csej, Lövő, Hidegség,2 Kópháza, Nagylózs után sor került Nagy- cenkre. Az utóbbi helyről vonattal jártak be tanulóink. Először Kirkovics István harmadikos diákom családját kerestem fel. Az iskolai vonatkozású dolgok után szóba hoztam a Széchényi kastélyt. Mi van vele? - Az teljesen rom - felelte az apa, Kirkovics József. Német katonák voltak benne, és kibombázták őket. - Volt-e a kastélyban könyvtár? S mi lett vele?- Volt, de teljesen elhordták a falubeliek. Mivel volt már tapasztalatom a vépi Erdődy kastély könyvtárának a pusztulásáról, elképzeltem, hogy a Széchényi könyvtár sem járt különbül. Megkértem Kirkovicsékat, engedjék el Pistát velem a kastély megszemlélésére. Örömmel hozzájárultak. Valóban romos állapotban találtuk a kastélyt. De korán sem annyira, mint amit a Soproni Lőverek mutattak. A falak épek voltak, s fel lehetett az emeletre is menni. Nemcsak Kirkovics Pista volt velem, hanem néhány másik diákunk is. A kastély földszintjén, ahol a levéltár volt, inkább a vandalizmus, mint a bombakár képe fogadott. A padlón rengeteg irás, a Széchényi levéltár maradványa, de égés nyomát nem mutatták. Azonnal arra gondoltam, hogy ezek közt találhatunk adatokat a Széchényi család gazdálkodására vonatkozólag. Böngészni kezdtem. A fiuk is. Találtunk is gazdaságtörténeti vonatkozásút. Ahogy ott nézegettünk, egyszer csak bejött egy fiatal asszony két kis gyerekével. Lány volt a nagyobbik, kisiskolás forma. Megszólal a kislány:- Nézd anyu, mennyi papír, vigyünk. Jó lesz gyujtósnak és vécépapirnak. 2 Beszúrva: „Fertőrákos”. 53
