Dominkovits Péter: A petőházi Zeke család levéltára (1283-1803) (Sopron, 2017)

Dominkovits Péter: A petőházi Zeke család levéltára (1283-1803)

sal nem járt, de a család megyei beágyazottságát, lokális kapcsolati hálóját jelentősen megerősítette. Bár Zeke János 1594 júniusában Esztergom ostromában elhunyt, eddig ismert rövid életútja egy másik, a család kora újkori történetét meghatározó jelenségre is felhívja a figyelmet. Őt ugyanis még 1586-ban a régió egy Árpád-kori birtokos famíliájának egyik képviselőjével, Niczky Istvánnal együtt a Sopron vármegye esküdti hivatalára választották.5 E hivatalnyeréstől a Zeke család férfitagjai a XVIII. század utolsó harmadáig generációkon keresztül folyamatosan vármegyei hivatalokat viseltek. Az egymást követő nemzedékek a család hivatalviselői pozícióit nem csak megtartották, de meg is erősítették, így az egymást követő generációk a hivatali ranglétrán folyamatosan a legmagasabb köznemes által elérhető szintig, az alispáni hivatalig emelkedtek. Túlzás nélkül állítható, a család hosszú távú stratégiájának szerves része lett a vármegyei hivatalviselés, amelyhez tudatos, jó iskoláztatással készítették fel a fiatalabb generációk tagjait. Ezzel szervesen összefonódott a rokonsági kör is, generációról generációra regionálisan is növekedett a birtokállomány. Ez a tendencia a család történetében a XVIII. század első feléig egy folyamatosan felfele mozgó ívet írt le, amikor is Zeke II. István időszakában csúcspontját elérve a család nem csak Sopron vármegye egyik meghatározó birtokos családja lett, de immáron a nyugat-dunántúli régió birtokos családjainak sorába emelkedett.

Zeke János és Szemcsey Orsolya házasságából három leány és egy fiúgyermek született. Míg a leányágakról jelenleg nagyon szerény információkkal rendelkezünk, az egyetlen fiú, aki a keresztségben ismét a György keresztnevet kapta, részben lemondás, részben per révén a leányágaktól megszerezte a predikátumot jelentő Petőházát. Az atyai tradíciókat követve Nádasdy Pál, Vas vármegye főispánja csejtei vára udvarbírájának, a horvát származású Herovits Mihálynak, Magdolna nevű leányát vette feleségül.6 Az 1637. március 15-re datált végakarata egyrészt bizonyítja személye, családja Nádasdyakhoz fűződő hűségét, másrészt érzékelteti azt a főúri és nagy befolyású nemesi kört, amelynek patrónusságába utódait ajánlja. A dominusz, gr. Nádasdy Pál felesége, gr. Révay Judit mellett immáron egy feltörekvő új arisztokrata család képviselője és valójában a jövő embere, Esterházy Miklós jelenik meg e sorokban, miképpen a patronus megyei nemesség soraiban is az ő státusánál magasabb rangú személyek kerültek megnevezésre, így a Nádasdyaknál familiárisi szolgálatot vállaló Sopron vármegye birtokos nemességébe valójában csupán

5 Tóth, 1993. No. 902.

6 MNL GYMSM SL, Zeke cs. lt, 2. d., fasc. 3. sz.n., 17. d. fasc. 22. No. 14.

5