H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
H. Németh István denesetre nagy mennyiségben fogyhatott, mivel 1734-ben már arról értesülünk, hogy a városnak sem a legelőkből, sem pedig erdeiből nem sok jövedelme volt, miután azokat erre a célra használták. Utóbbit oly annyira, hogy a város polgárai és maga a város is Stájerországból volt kénytelen vásárolni épület- és karónak való fát. A hadiadóhoz szükséges pénzösszeg előteremtését a biztos mindazonáltal minden lehetőséget megragadva igyekezett elősegíteni, mivel minden olyan polgári telek vagy malom esetében, amely mentességet szerzett a beszállásolás alól, engedélyezte, hogy a személyes kvártély alól továbbra is immunisak legyenek, de kötelezte a tulajdonosokat az adóbefizetésére a Hadiadó-pénztárba (Kriegscassa). A Péterffy által javasolt lépések feltehetően csak részben valósulhattak meg, mivel az 1734-ben tartott kamarai vizsgálat (sűrűn hivatkozva Péterffy statútumaira) szintén a mentességek felszámolására tett javaslatokat. Másrészt a Magyar Kamara által a kancelláriához küldött javaslataiban tovább igyekezett bővíteni azon jövedelmek körét, amelyek után nem a házipénztárba, hanem a hadiadópénztárba kellett fizetni illetéket vagy adót. Ilyen voltak például a kereskedők boltjai, vagy a város legelőin tenyésztett marhák után szedett adók.74 M számvitel korszerűsítése A városi gazdálkodás állami felügyeletének legkarakterisztikusabb eleme kétségtelenül a város számadások felülvizsgálata, majd ezt követően olyan igazgatási struktúra és számviteli fegyelem kialakítása volt, amely során a gazdálkodás egyes elemeit a kamarai tanácsosok igyekeztek korszakuk gazdaságelméleteihez is igazítva szabályozni. Lényegében nem történt más, mint hogy az állam — saját érdekeit szem előtt tartva — szakszerűbb, modernebb gazdaságirányítást, gazdálkodást igyekezett meghonosítani az általa ellenőrzés alatt tartott városokban. Miután a felsőbb hatóságok (kamarák, helytartótanács, kancellária) számára az összehasonlítás is fontos volt, ezért ez a folyamat egyben a városi gazdálkodás, számvitel szabványosításával is járt. A városok gazdálkodásának ellenőrzésének igénye az osztrák tartományokban már a 16. században felmerült, mivel I. Ferdinánd 1526. évi bécsi városi rendtartása a városi hatóság számára szigorúbb számvitel vezetését írta elő, főként az árvapénztár tekintetében, de a város pénzügyi gazdálkodásáról is hasonlóan alapos számadásokat kellett vezetni.75 Eleinte a számadások felügyeletét egy városi tisztviselő látta el, majd a 17. század első harmadától felmerült annak igénye is, hogy ezt egy külső, pártadan szakértőnek kellene elvégeznie. Ebben az időszakban már sorra követték egymást az uralkodó és az Udvari Kamara által kijelölt bizottságok, amelyek a városok gazdálkodását és számadáskönyveiket évekre visszamenőleg ellenőrizték.76 Láthattuk, hogy nem volt ez másként a Német-római Birodalom többi fejedelemségében sem.77 A Magyar Királyság városaiban az 1603. és 1613. évi általános kamarai revízió során történtek hasonló lépések. A két felmérésben már egyértelműen a városok gazdálkodásának ellenőrzése és irányításának igénye jelent meg, hiszen a biztosoknak kiadott utasításokban a városi gazdálkodás majd minden ága és területe szerepet kapott, és ezek a pontok szinte szó szerint megegyeztek azokkal, amelyeket a II. Mátyás halálát követő években adtak ki az osztrák városokat ellenőrző biztosoknak, illetve az 1670 után a magyarországi városokba menesztett kamarai biztosoknak. Tényleges 74 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29., 1734. No. 4. 75 Baltzarek, 1971. 118-129. 76 Rankl, 1954. 78-79., 164—173.; Aumiiller, 1950. 15-18.; Gutkas, 1965.; Tiechelmann, 2001. 50-54.; Wiener Stadt- und Landesarchiv, Handschriften, A 6/2. pag. 152-155. 77 Gerteis, 1986. 73-80.; Mohnhaupt, 1965.; Sigloch, 1977. 118-119. 24
