H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
államok törvényszerű előretörése nélkül” — írja. A nagyvárosok ekkor a modern állam „előállítóinak” szerepét töltik be, de egyben az állam volt az, ami létrehozta őket. Ezen összefüggés logikus következménye, hogy az addig zárt városi lét az 18. századra megszűnik, és helyét átadja a modern államba tagolt, ámde robbanásszerűen fejlődő városoknak.9 A magyat történetírás a központosítást és az abszolutizmust a kora újkorra nézve egyaránt károsnak tekintette. A 16—17. század városfejlődését vizsgálva Szűcs Jenő egyértelműen negatívumként értékelte az állam beavatkozását. Ez a szemlélet, miszerint a városok „önkormányzatiságának” nagysága egyben fejlettségük, prosperitásuk egyik fokmérője is, meglehetősen beleivódott a magyar várostörténettel kapcsolatos elemzésekbe.10 Ha azonban megvizsgáljuk azokat a városokat, amelyek ebben a korszakban jutottak szabad királyi városi ranghoz, kiderül, hogy a puszta közjogi felemelkedésnek nem feltéden következménye a gazdasági fellendülés. Debrecen a 16—17. század folyamán a Habsburgok uralta Magyar Királyság, az önállósult Erdélyi Fejedelemség és a török megszállás alatt lévő hódoltsági területek csomópontjában elhelyezkedve kiemelkedő szereplője volt annak a gazdasági kapcsolatrendszernek, melyet — Gecsényi Lajos kutatásainak köszönhetően — alig egy évtizede ismerhettünk meg.11 A város csak 1693-ban, a felszabadító háborúk vége felé nyerhette el a szabad királyi városok privilégiumlevelét, majd országgyűlési megerősítésére csak a következő században kerülhetett sor. Röviddel megváltakozása után, a felszabadító háborúkkal éppen az a politikai szituáció szűnt meg, ami a korábbi másfél évszázadban a város kereskedelmének virágzását táplálta: a hódoltság — Magyar Királyság — Erdély gazdasági háromszögben elfoglalt különleges helyzete. A város ezzel együtt járó gazdasági összeköttetései és előnyei megcsappantak, és gazdasági szerepét a 19. században egyre inkább Nagyvárad vette át.12 A szabad királyi városi rang más esetben a város gazdaságának erősödését jelzi, hiszen Győr esetében éppen ez tette lehetővé a rang elnyerését.13 A középkorban szabad királyi ranggal vagy a ranggal járó előnyök nagy részével rendelkező települések közül sem mindegyik lett rögvest virágzó gazdaságú várossá.14 Ez az eszmefuttatás egyben megkérdőjelezi azt is, vajon a városi önkormányzatok állami ellenőrzése volt-e ténylegesen az okozója a városok hanyadásának, gazdasági emelkedésük csökkenésének. A kétely nyomban megerősödik, ha megvizsgáljuk, hogy a többi nyugat-európai országban — ahol a városok nagy többsége valóban prosperált, a városi polgárság az adott ország fejlődésének jogos értékmérője — milyen polidkai lehetőségekkel rendelkeztek a városok, mint önkormányzati tényezők. Az államok megerősödése ugyanis európai trend. Az osztrák tartományokra éppen úgy érvényes volt, mint a Magyar Királyságra. Eckhart Ferenc a 18. századi magyarországi gazdaságpolitikáról írt alapvető monográfiájában helyesen írta le a 18. században kialakított gazdaságpolitika hátrányait.15 Ezeket a toposzokat előszeretettel alkalmazták a várostörténetírásban is úgy, hogy nem ismerték az osztrák tartományokban alkalmazott várospolitikai intézkedéseket, így a hozott intézkedéseket egyedi, a Magyar Királyság elnyomására irányuló törekvésnek értékelték. Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői 5 Braudel, 1985. 528-533. 10 Szűcs, 1963. 11 Gecsényi, 1995.; Gecsényi, 1993. 12 Elsőként erre Gyimesi Sándor hívta fel a figyelmet, elemzését azonban a 16—17. századi magyarországi várostörténetet vizsgálók nem építették be szervesen műveikbe. Gyimesi, 1975. 140-141., 145.; Bácskai, 2002. 59. Nagyvárad szerepének növekedéséről ld. Bácskai, 1988. 40. 13 Balázs, 1980. 14 Gondolunk itt elsősorban az olyan kisvárosokra, mint Kisszeben, Modor, Bazin, Szentgyörgy, stb. 15 Eckhart, 1922. 9
