H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
H. Németh István Európai trendek Talán meglepőnek hangzik, de a Magyar Királyság szabad királyi városai sok tekintetben önállóbbak voltak az osztrák tartományok városainál.16 A Magyar Királyság területén létrejött privilegizált városok önkormányzata a szomszédos osztrák tartományokhoz képest gyorsan függedenedett, hiszen a 15. századra semmilyen kimutatható ellenőrzést nem gyakoroltak királyaink városaik felett, és ez tulajdonképpen így is maradt a 17. század utolsó harmadáig.17 18 Az osztrák tartományok városaiban ezzel szemben a bíró személyében majd mindenhol megtaláljuk az osztrák hercegek embereit. Az osztrák tartományok városainak tisztújításain megjelentek az uralkodó által kinevezett biztosok, hogy eleinte a megválasztott városi tisztviselőktől kivegyék a hűségesküt (Eidkommissar). A biztosok szerepe a 16— 17. század fordulóján, illetve kis szünetet követően a 17. század első negyedétől megváltozott, és elsődleges szerepük a város tisztújításának befolyásolása, valamint a város ellenőrzése (lVahlkommissat)}9, Bécs esetében már az 1526. évi városi rendtartás (.Stadtordnung) rendelkezései arra mutatnak, hogy az uralkodók e városokba is az ellenőrizhetőbb, az uralkodónak alárendelt kormányzati módszer bevezetésére törekedtek, mivel az uralkodó széleskörű ellenőrzési jogokat nyert a városok felett. A rendezés azonban — jóllehet sokan ezt hangsúlyozták korábban19 — nem a városok privilégiumait és önkormányzatukhoz fűződő jogaikat semmisítette meg, hanem a kamarabirtoknak is tekintett város(ok) gazdálkodását kívánta javítani, valamint az elszámolásokat átláthatóbbá tenni. Ezzel együtt a rendtartás a bécsi lázadásban (1525) vezető szerepet játszó választott község helyzetét is szabályozta oly módon, hogy a választott község helyébe léptette a kötött számú esküdtből álló külső tanácsot. Ezzel sokkal szabályozhatóbb, kézben tarthatóbb testületet hoztak létre. A városi rendezés egyben élesen elválasztotta a polgármester és a bíró hatáskörét, utóbbit elsősorban az elszámolások és a törvénykezés legfontosabb és egyedüli vezetőjévé avatva. A 18. században általánosnak tekinthető az a törekvés, miszerint a indicium, a politicum és az oeconomicum élesen elválasztódik egymástól, így ez — az egyébként spanyol mintákat sejtető — várospolitikai alapdokumentum e jelenség egyik kiindulópontjának is tekinthető.20 A bécsi városi rendelet ezzel együtt számos olyan területen rendezte a város ügyeit, amelyeket a magyarországi várospolitika terén a 17. század utolsó harmadától kezdve nálunk újdonságként kezeltek, mint a városi számadások pontos és ellenőrizhető vezetését, a gazdálkodás racionalizálását célzó intézkedéseket, az árva- és szegényügyben bevezetett egységes szemléletű szabályozást.21 Ez a jelenség nem csupán a Habsburg Monarchia és az osztrák tartományok pénzügyi helyzetére volt jellemző. A nyugat-európai, de különösen a Német-római Birodalom városainak helyzete hasonló volt. Ennek hátterét is e városokéhoz hasonlóan a permanens háború, illetve a háború viszonyai közepette megcsappant gazdasági visszaesés okozta.22 A belső ügyekbe az uralkodók éppen amiatt tudtak beavatkozni, mert a városok a háború miatt adósságokat halmoztak fel, és a pénzügyi problémákkal belső konfliktusok keletkeztek. Göttingen példáján Klaus Gerteis mutatta be ezt a folyamatot, amely azonban a többi németországi városra is jellemzőnek bizonyult. A tartományúr a 17. század elején szabályozta a 16 Összefoglalóan lásd: Scheutz, 2007.; Németh, 2008. 17 Fügedi, 1961. 17-107., 19., 44., 58-64.; Marsina, 1984.; Szűcs, 1955. 282-287.; Kubinyi, 1972. 18 Czeike, 1980.; Gutkas, 1972. 234-237.; Neumann, 1972.; Brunner, 1955.; Baltzarek, 1974. 15 Voltelini, 1929-1930.; Demelius, 1953.; Größing, 1968.; Baltzarek, 1974.; Knitder, 2003. 20 Baltzarek, 1974. 35-41. 21 A bécsi városi rendtartás kiadását ld. Tomaschek, Wien 1877—1879. Bd. II. 131-159. 22 Kellenbenz, 1965. 10
