D. Szakács Anita: 16-18. századi orvostörténeti vonatkozású végrendeletek; A kora újkori Sopron város egészségügyének társadalomtörténeti forrásai (Sopron, 2008)

SONIA HORN-MONIKA GRASS: A középkori és kora újkori egészségügy struktúrái. (Áttekintés)

diákok által gyakorolt meg nem engedett gyógyászati tevékenység problémája már az orvostudományi fakultás korai feljegyzéseiben is megjelenik. 1404 januárjában Hartmann von Friedberget bakkalaureusi vizsgára engedték annak ellenére, hogy ezt megelőzően már „in phisica" praktizált. Minthogy ettől eltekintettek, elnyerhette a bakkalaureusi fokozatot, azt azonban meg kellett ígérnie, hogy a fakultás engedélye nélkül Bécsben és annak 2 mérföldes körzetében nem praktizál. De minthogy sebészeti beavatkozásokat belátása szerint végezhetett, feltételezhetjük, hogy az illető olyan sebész volt, aki orvostudományokat is hallgatott.

11 A fakultás kollégiuma az 1438. május 18-án megtartott ülésén - mint oly gyakran - arról tárgyalt, miként is lehetne a bakkalaureusok, diákok, és más empirikus gyógyítók tevékenységének gátat vetni.

12 Ez a kérdés mindig újból és újból megbeszélések tárgyát képezte, de a viták többnyire az elkövetkezendő időkben sem vezettek eredményre. Bizonyos értelemben a probléma úgymond „házilag" kreált volt, ugyanis a bakkalaureusoknak szegénységükre tekintettel gyakran engedélyezték, hogy a bakkalaureusi fokozat elnyerését követően, orvosi útmutatás nélkül gyógyító tevékenységet folytathassanak.

13 Ezeknél az eseteknél mindazonáltal felmerül az a kérdés, vajon a bakkalaureusok miként rendelkeztek megfelelő tudással és képzettséggel ahhoz, hogy a fakultás engedélye mellett, de nyilvánvalóan orvosi útmutatások nélkül, jogosultak legyenek a praktizálásra. A szegénységre, mint tényezőre történő utalás kellőképpen illik abba a képbe, amit Ingrid Matschinegg az egyértelműen nem különösebben vagyonos bécsi egyetemi diákokról kialakított.

14 1.2. Bakkalaureusok A bakkalaureátus az orvostudományi tanulmányok első fokozatát jelentette. Annak a diáknak, aki a bakkalaureátusi fokozatot meg akarta szerezni, rendelkeznie kellett a szabad művészetek („artes liberales") magisteri fokozatával, valamint az orvostudományi karon legalább két évet kellet tanulmányokat folytatnia. Amennyiben csak a művészetek („artes") bakkalaureusa címet bírta, a tanulmányi idő két és fél évig tartott. Egyszerű hallgatóként a diáknak legalább 3 évet kellett a „stúdium generale" hallgatásának szentelnie, mely idő alatt az illetőnek a művészetek („artes") terén is megfelelő ismereteket kellett elsajátítania.

15 Mint ahogy azt már említettük, az orvostudományi tanulmányok alkalom adtán párhuzamosan folytak a „művészetek" elsajátításával.

16 A bakkalaureátus egy további feltételét az életkor jelentette. Az engedélyeztetésnél a jelöltnek legalább 11 AFM I. 3-4. 12 AFM II. 9. 13 AFM II. 23,14. 14 MATSCHINEGG, 1996. 61-74. 15 [ENDLICHER, 1847] 5:1389 Tit. II/:§2. 16 MATSCHINEGG, 1996. 61-74.