D. Szakács Anita: 16-18. századi orvostörténeti vonatkozású végrendeletek; A kora újkori Sopron város egészségügyének társadalomtörténeti forrásai (Sopron, 2008)

SONIA HORN-MONIKA GRASS: A középkori és kora újkori egészségügy struktúrái. (Áttekintés)

mázza, akik még nem fejezték be a tanulmányaikat, illetőleg még nem szerezték meg a fokozatot, de a következő elnyerésén fáradoztak. 1.1. Diákok (Scholare) Az orvostudományi tanulmányok elkezdésének alapfeltétele a 18. század közepéig a szabad művészetek (artes liberales) tanulmányozása volt. Körülbelül a 17. századtól vált lehetővé, hogy az illető ezeket az ismereteket jezsuita gimnáziumban, vagy egy másik tanintézetben is elsajátíthatta. Az azonban, hogy a medikusok körében hányan választották a tudásszerzésnek ezt az útját, ilyen jellegű kutatások hiányában nem megmondható. Mindenesetre 1667-ben Paul Sorbaith dékán kihirdette, az orvosi kar dékánjának is jogában áll a „Magister Artium" fokozatának átruházása a kezdő hallgató személyére. Ezt a határozatot az 1716/1719-es szabályzat is magában foglalja.

6 Hasonlóképpen arra is lehetősége nyílt a hallgatónak, hogy a művészetek (artes) tanulmányai alatt az orvostudományi előadásokat látogassa. Ebből az a feltevés következik, hogy a művészetek (artes) több magistère vagy bakkalaureusa rendelkezett mint az orvostudományok hallgatója bizonyos orvostudományi, de legalább is elméleti ismerettel. A művészetek magistereit kötelezték arra, hogy a művészetek fakultásán (Artistenfakultät) egy ideig oktató tevékenységet folytassanak, ami egyrészt meghatározott jövedelmet jelentett a számukra, másrészt együtt járt a tanulmányi idő meghosszabbodásával is.

7 Kézenfekvő, hogy ez idő alatt nagy volt a gyógyító tevékenység kifejtésének is a kísértése, néha talán még azon hátsó szándéktól vezetve, hogy így szerezzenek pácienseket a későbbi időkre. A különböző írásos források megjegyzései egy speciális aspektusra is rámutatnak: az 1564-es gyógyszerész szabályzatban található az a kitétel, hogy a gyógyszerész hivatást többek között ahhoz kötötték, hogy az illető az orvostudományok bakkalaureusa legyen.

8 1457-ben nem tudták Heinrich Hacker magistert az orvosi tanulmányoktól eltiltani, mivel az órákat a „

communes" kategóriában tartották számon, amelyek bárki számára szabadon látogathatók voltak.

9 1518-ra datálható az az érdekes feljegyzés, mi szerint az órákon mindenki részt vehet, aki ezt szeretné, sőt az érdeklődőt „mechanici" nem utasították viszsza.

10 Ebből adódóan elviekben az is lehetséges, hogy a hallgatók között olyan személyek is találhatók, akik (később) gyógyszerészként vagy egyéb más gyógyítóként tevékenykedtek, ami által átfedések alakulhattak ki a házi orvoslás (Leibarznei) és a sebészet, a fürdősök vagy a gyógyszertári tevékenység között, továbbá a praktizáló hallgatókkal fennálló problémák is ennek köszönhetők. A 6 [ENDLICHER, 1847] 76. 7 MATSCHINEGG, 1996. 63. 8 Quellen, 1896. Nr. 1504. ? AFM II. 88. 10 AFM IV. 135.