Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

tyondon tett testamentumáról (49. sz.); és hasonló képet mutatnak több más forrásunk „részeredményei" is.

194 Egyetlen olyan forrásunk van, melyről biztosan tudjuk, hogy senki nem írta alá: Plakovics Miklós 1683-ban kelt végrendeletét csupán 3 keresztvonással erősítették meg, kihangsúlyozva, hogy sem írni nem tudnak, sem pecsétjük nincsen, így semmilyen módon nem tudják azt megerősíteni (40. sz.). Érdekességként említhetem Tomsicz György 1680-ban Röjtökön kelt rendelését (38. sz.), melynek fennmaradt egykorú tisztázott másolati példányán a hét tanú neve közül egy mellett „mp.", háromnál keresztvonás, a további három név mellett viszont „mp." és keresztvonás együttesen szerepel! Az említett bizonytalanságok miatt a számszerű összesítésnek nem látnám sok értelmét; a fontosabb jellemzők viszont így is érzékelhetők. A saját kezűleg írt végrendeletekről, valamint az aláírásokról mondottak egyértelműen mutatják, hogy Sopron megye 17. századi kisnemesi társadalmában volt rangja az írni tudásnak és az írásbeliségnek; ez utóbbit forrásaink számos adata is bizonyítja. Legalább tucatnyi olyan testamentumot találtunk, melyek más írott dokumentumra is utalnak, nem ritkán egy testáló egyszerre többre is. Hettyei Sára pl. 1628-ban Alsószoporon kelt rendelésében „captalanba[n] e manaltatott fassio"-ra, „Mester előt kőit levelem"-re utal, egy másik ügyletéről szólva hozzáteszi: „az kirűl mégh fassionalis nem let"; míg egyik jószágáról azt jegyzi meg, hogy az „per mod um transactionis" szállott reá (6. sz.). Az 1649-ben - valószínűleg Ságon - testáló Ferda Boldizsár processusbeli levelekről szól, és utal „a falu laistromá"-ra is (15. sz.); Maurouicz Gergely 1648-ban Derecskén feljegyzéseire utal (14. sz.); levélre hivatkozik 1680-ban Simaházán Czuppon György (37. sz.), zálogos levélre az 1682-ben Berényben testáló Ebergényi Judit (39. sz.), a szombathelyi káptalan előtt tett kötésére utal 1696-ban Felsőbükön Ebergényi Ferenc (48. sz.), az 1691-ben Nagycenken végrendelkező Belesics Mihály pedig „regia donationalis"-t is említ (45. sz.). Tar Mihály 1658-ban úti leveleire hivatkozik, adósleveleket említ, és megtudjuk azt is, hogy Judit nevű lánya kiházasításának költségeiről feljegyzést készített (20. sz.); Ányos György 1672-ben kelt testamentumában pedig adóslevél, záloglevél, „expeditoria levél" említtetik, és hivatkozik a veszprémi káptalan előtt tett fassiojára is (30. sz.). Az egy korábbi végrendeletre való hivatkozás sem egyedi eset: az 1677-ben testáló Odor Erzsébet pl. elhalt férjének, Farkas Jánosnak testamentumára utal (35. sz.); Marczaltőy Miklós pedig 1629-ben testálva (Függ. 2. sz.) többször említi elhalt felesége, Zay Anna 1608-ban készült végrendeletét. Az sem egyedi eset, hogy valaki egy irat megszerzésére törekszik: erről szól pl. 1701-ben Várkonyi Amadé Éva, aki kegyes hagyományáról szándékozik fassionalis levelet tenni (51. sz.). Több esetben hiányos információkkal rendelkezünk a kérdésró'l: Nagy Zsuzsanna 1675-ben Nemeskéren készült rendelésén pl. 4 „mp." és 2 „ + " mellett két további névnél nincs jelölés; Molnár István 1678-ban kelt testamentumán pedig 2-2 aláírásra ill. keresztvonásra 3 „jelöletlen" név is jut.