Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

Néhány testamentumból kiderül, hogy készítője számára különösen fontosak ezek a bizonyító iratok. Az 1663-ban Bükön testáló Nagy György több utalást is tesz jegyzésre, levélre, egyik rendelése pedig kiemelten szól erről: „Az kik nekem adossak, annak formajarul, es megh uetelerül, az kußegi ladaba[n] valo ados leuelek megh tanetnak, ot mindenikrül uagion leuel."; de utal arra is, hogy szolgái felé való tartozását „jedző konuemben" tartja nyilván (24- sz./56-57. p.). A legizgalmasabb talán szempontunkból Zeke István 1663-ban Petőházán kelt utolsó rendelése, mely több értékes adatot tartalmaz. „A joszágrul valo leueleket ne fitogassak minden embernek" - szögezi le azon rendelése élén, melyben atyai örökségéről intézkedik; majd hozzáteszi: „mind ezeknek documentumi resz szerint a fej [ér] leueles ládában egy őregh fejér skatulyában], rész szerint penigh az zöld ládáb[an] [...] felől valo hoszu fiókban fői talfálhatók]. Hodaszi Mihály sógor ur[am] kéziben penigh ne kerüllyenek e leuelek hogy el rekentuen valamellyet közűlők jőuendőben a gyermeknek kárt ne tehessen" (25. sz./58. p.). Zeke István tehát nemcsak az iratok értékét látta rangos vármegyei tisztségek viselőjeként - világosan, de tisztában volt a velük való visszaélés lehetőségével is! Ugyanakkor feljegyzéseket tett tevékenysége, kiadásai kapcsán is: az országgyűlésen való részvételével kapcsolatos - fentebb már említett vármegyei tartozásokról szólva ugyanis arra utal, hogy a Gallin Istvántól számára eddig kifizetett összeg nagysága „mind nála leuő quietantiaimbul s mind az zöld ládában leuő kalendariumbeli jedzisimbül ki fogh teczenyi". Ez utóbbi megjegyzés a kalendárium több funkciójú használatára is utal.

1 A leendő örökösök taníttatására vonatkozóan csak néhány értékes adat került elő. Fontos a két Zeke-végrendelet: György 1637-ben csak általánosságban inti gyermekeit arra, hogy a tanulásban serények legyenek (8. sz.); István viszont 1663ban sokkal részletesebb: első rendelését teljes egészében e témának szenteli. A gyermeket „mindenek főlőt isteni filelemre tanetsak szülői", mondja, majd érdekesnek tűnő megkötést tesz: ha megéri a gyermek, „s leszen érzéke hozza a mikor szollany fogh a gyermek nemet gyermeket vagy száraz nemet daikat tartsanak mellette, tanullya megh előszőris a nemet szót, ha oskolában adgiák és arra valo ideje leszen, nemet szállást tartsanak neki, s mellette ha lehet német praeceptort, hol nem csak egy német inaskais, legyen vele" (25. sz./58. p.). A német nyelv elsajátítását fontosnak tartó, hasonló rendeléssel nem találkozunk forrásainkban. Néhányan utalnak még arra, hogy valamelyik gyermeküket taníttatni szeretnék; a legtöbbet közülük Nagy György (1663) mond, aki úgy rendeli, hogy Istók nevű fiát taníttassa a felesége, minél jobban lehet, és ha mód lesz rá, „légien azon Chernél Mehalj ur[am], hogi commendallia az conuictusbafn], hogi jobba [n] tanulhasson; Palkó fiának neveltetését Nagy Ferencre bízza, hogy „vegie magahoz es tanusagoba[n] praemoneallia az A lejárt kalendáriumok megbecsülésére, összegyűjtésére és megőrzésére a 18. századból jó adatokkal szolgál: TÓTH 1991. 163-164- p.