Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
nak másolatát Chykor Ferenc esküdt hitelesítette, de azt már nem tudjuk meg forrásunkból, mikor viselte ezt a tisztséget (10. sz.). Néhány esetben azonban - a mai kutató szerencséjére - „teljes az adatsor": Imre Tamás testamentumának másolatát pl. 1756-ban Dugonics József, Sopron vármegye főszolgabírája hitelesítette (11. sz.); Boros Mihály végrendeletének átiratát pedig 1740-ben Bolla Zsigmond szolgabíró készítette el (16. sz.). A tanúnévsorok értékes források lehetnek az egyes települések igazgatásának múltját kutatók számára is, hiszen a testálásnál többnyire a helyi elöljárók is jelen voltak. A községi bírók és esküdtek közül jónéhány emlékét csak ezen dokumentumok őrizték meg: aligha tudnánk ma pl. azt, hogy 1617-ben Kis István Damonya esküdtje volt, ha Csapó Kata testamentuma ezt nem rögzíti (2. sz.); hogy Derecske bíráját 1648 januárjában Mykholasch Wyttenhoffernak hívták, ha ezt a tanúnévsor nem jegyzi fel (14. sz.); vagy azt, hogy 1686-ban Bűk Gáspár Felsőpulyán a „hites falu kis bírája" volt, ha nem így kerül fel neve Ujj János akkor készült végrendeletére (43. sz.). Meg kell jegyezzem ugyanakkor, hogy e téren számos bizonytalansággal is találkozunk: hiába tudjuk pb, hogy a Kys Gotthard testálásánál 1623-ban jelen lévők között ott volt az alsóbüki bíró is, ha a központozás bizonytalanságai miatt eldönthetetlen, hogy e tisztséget a sorban előtte illetve utána említett személy viseltee, avagy netán egy harmadik (4. sz.); hiába találjuk meg az 1644-ben végrendelkező Potyondi János tanúinak sorában Edvi Ferenc „esküt" nevét, ha nem tudjuk, melyik településen készült a testamentum (10. sz.); vagy hiába őrizte meg Gallya Pál utolsó rendelése „urunk eö na[gysá]gha birája Dancz János" nevét, ha nem tudjuk - a keletkezési hely és idő teljes hiányában - eldönteni, kire vonatkozik az utalás (53. sz.). Mindezen példák forrásaink ezirányú felhasználásakor óvatosságra intenek és további, más forrásokra is kiterjedő kutatómunkára ösztönöznek. Lényegesen nagyobb szerencsével dolgozhatnak az egyháztörténet kutatói, hiszen e névsorok számos egyházi személy nevét is megőrizték. Néha csak a név maradt fenn, a pontos tisztség említése nélkül: Chepely András 1609-ben Csornán kelt végrendeletének egyik tanúja pl. Szombathelyi István „pap" - azt azonban nem mondja ki a forrás, hogy ott is működött (1. sz.). Az esetek többségében azonban erre is kitér a tanúnévsor - vagy máskor a tanú aláírása -, így fontos, más forrásokból ismert tényekkel is összevethető adatokat nyerhetünk. Marczaltőy Kata 1620ban kelt testamentumának egyik tanúja pl. „Szakmary Peter pap, mastanj wisy es nagy syray plebanus" (3. sz.); nem tudjuk, azonos lehet-e ő azzal a Péter pappal, aki 1600-ban Tóth Mátyás visi jobbágy utolsó rendelésénél is jelen volt. 1 Az egyházi 153 Tóth Mátyás végrendeletét közli: HORVÁTH 1995. 27. p.; a két személy azonos voltának esélyét némiképp csökkenti, hogy egy másik, 1613-ban kelt visi testamentumban a név nem szerepel igaz, másik plébános neve sem (vö.: HORVÁTH 1995. 47. p.).
