Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

súlyozását, hogy őstől maradt jószága semmi sincsen, „hanem azmi kiczinnel Isten latot, mind magam keresminnye, es magam industriajabul szerszette [m], libera dispositionals livin benne" (38. sz./85. p.). Ebergényi Judit esetében viszont e szempont mellé társul a különböző „ágakon" jött javak pontos számbavételének kényszere, hiszen mindhárom elhalt férje hozott javakat a házasságba és mindháromtól született gyermeke, emellett saját maga is rendelkezett őstől maradt jószágokkal; így érthető, hogy végrendelete meglehetősen pontos és részletes: ingatlanairól pl. egyenként elmondja, hogy melyiknek kik a szomszédai, és egészen részletesen ismerteti zálogügyleteit is (39. sz.). Egy jogi vonatkozású kérdéscsoport vizsgálatára mindenképpen ki kell még térnem: a nőnem külön jogai illetve a házassági vagyonjogi intézmények közül melyekkel találkozunk forrásainkban? Több testálónk tesz említést jegyruháról: „az mi nemő kötést tet uolt énnekem az en ßerelmes uram Giőrőt az giegi ruhamert, ugi mint otßaz forintigh, aztis megh engettem ő kegielmenek, es soha az en attiamffiay ne kereshessek, semmincmő szin alatt az ßerelmes uramtull" - olvashatjuk pl. Marczaltőy Kata 1620-ban kelt rendelésében (3. sz.). A legizgalmasabb szempontunkból Sibrik Kata 1645-ben készült testamentuma, mely az általánosabb szokásokra is utal: „Szegény uram jegy koromban Czeren vatot josagott nekem keőtőt volt in flor[enos] három ßaß, annak okaert, mivel hogy házasságunknak idején ßemmi tißtesseges ajándékot palástot, szokniat etc. énnekem nem adott, az mint soktak feő assoniok utan vinni, ..."; majd rendelkezik halála esetére az őt illető jegyruha további sorsáról is (12. sz./26. p.). Zeke István rendelésében pedig - amint azt fentebb latin szavakkal teletűzdelt megfogalmazásában már idéztem - a „paraphernum" kifejezés szerepel; megtudjuk, hogy eljegyzésük idején, Cziráki Ádám nádori protonotarius előtt, felvallólevél erejével ígérte azt meg feleségének - arról azonban nem szól, mekkora annak értéke (25. sz.).

141 Érdekességként említhetem, hogy néhány végrendeletben találkozhatunk jegygyűrűvel is. Győrffy Gáspár 1643-ban részletesebben is ír róla: „Tudgya azt a' jo fiam, hogy mikor megh hazasodot, pénzemen uett gyüreömet, mellyet az mastani felesegemnek adtam uolt jegy gyüreönek, aztis uisza uedtem felesegemtül és neki adtam, hogy az mátkájának adgya jegy gyüreönek, elegedgyek megh auall." (9. sz./21. p.) Lethenyei Pál viszont 1656-ban csak említi: feleségének a jegygyűrűn kívül hagy még egy arany gyűrűt is (18. sz./44- p.). Adataink mindenesetre erősítik Tárkány Szűcs Ernő azon megállapítását, mely a jegygyűrűt a nemesség körében évszázadok óta ismertnek mondja.

142 141 A jegyajándékról ld.: CSIZMADIA - KOVÁCS - ASZTALOS 1975. 289.; ECKHART 2000. 307308. p. 142 TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 331. p. XXXVIII