Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

Egy esetben találkozunk a közölt forrásokban móring részletesebb leírásával, mégpedig érdekes megfogalmazásban. Lethenyei Pál írja 1656-ban kelt testamentumának első rendelésében, hogy egyik házának felét „feleségemnek elteigh moringoblottam Nagy Kathanak", ahelyett másik megnevezett házának fele legyen neki „moringoblása"; említi továbbá egyik szőlőjét, hogy „azis felesegemnek élteigh lévén moringobja"; mindkét jószágáról úgy rendelkezik, hogy azok feleségének holta után az ő (a testáló!) két megnevezett leánytestvérére és azok maradékaira szálljanak (18. SZ./43. p.). Az esetet a szokatlan szóhasználaton kívül az teszi különösen érdekessé, hogy a testáló mindkét említett vagyontárgy esetében kihangsúlyozza: azokat atyja keresményéből szerezte; ezzel meg is indokolja, miért szállnak azok vissza az ő ágára. (Gyermekük nem lévén, a „szerződéses hitbér" egyébként is visszaszállt volna rá, ha felesége végrendelet nélkül hal meg.

143

) Figyelemre méltó továbbá a rendelés korai volta: a móring adásának szokása csak jóval később vált szélesebb körben elterjedtté;

144 emellett a szakirodalomban is gyakran „összemosódott" a „hitbér" fogalmával,

145 a lexikon-szócikk a kettőt szinte egymás szinonimájaként említi.

140 (A móring kifejezés egyébként előfordul Ányos György 1672-ben kelt végrendeletében (30. sz.) is, de csak „futólag" említve.) A közszerzemény fogalmának alkalmazására is érdemes figyelnünk, hiszen a közölt végrendeletek döntő többsége nemesi jogállású személyektől maradt fenn; az pedig a szakirodalomból köztudott, hogy amíg a városi polgár és a jobbágy feleségét a házasság alatt szerzett minden vagyonra nézve közszerzőnek tekintették, addig a nemesember feleségét csak akkor tekintették annak, ha neve a szerzőlevélbe be volt írva - ez pedig értelemszerűen csak ingatlan esetében lehetett.

147 Testálóink egy része ezért gondosan kihangsúlyozza egyes vagyontárgyainak közszerzemény jellegét: Czuppon György pl. 1680-ban hat pontban sorolja fel azokat a földeket, melyeket feleségével, Hetyei Orsikkai együtt szerzett, az utolsó után még egyszer is leíratva: „... ezeket mind föllül említet felesigemmel együt szerzettem, iövendöb[en] ha ugy történik az őve el ne vészen" (37. sz.). Több végrendelkezőnk fontosnak tartja ilyen esetben az iratra való hivatkozást is; az 1628-ban Hettyei Miklós özvegyeként testáló Hettyei Sarolta pl. egy puszta házhelyről rendelkezik, „melliet megh az szegény megh holt urammal edgiűt az Sándor familiatul vettük, erdeivel, rétivel, es minden igassagaval egietemben, az melirűl captalanba[n] e manaltatot fassiois vagion" (6. SZ./12-13. p.). Érdekes e szempontból Tar Mihály 1658-ban kelt rendelése, aki nem J Vö.: ECKHART 2000. 307. p. 4 A 17-18. századi Győr megyei móringlevelekből félszáznál többe: közzétesz: DOMINKOVITS _ 1992. 5 Vö. pl.: TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 357-366. p.; a hitbér és a móring különbözőségére határozottan utal: TILCSIK 1989. 161. p. ill. DOMINKOVITS 1992. 5-7. p. 6 Vö.: TÁRKÁNY SZŰCS 1979. 7 Ld. pl.: ECKHART 2000. 308-309. p.