Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

gyei falusi végrendeletek nagyobb része a 17. század első felében keletkezett: a győri forrásközlésben napvilágot látott nyolc közül hét 1600 és 1651 között készült, csupán egy 1686-ban kelt testamentum maradt fenn a század utolsó évtizedeiből. Tekintettel azonban arra, hogy a 8 végrendelet közül 5 Visen maradt fenn, melynek egy része (Káptalanvis) a győri székeskáptalan földesúri fennhatósága alá tartozott,

101 ezen adatokból sem vonhatunk le általánosabb érvényű következtetést. A közölt végrendeletek térbeli megoszlása meglehetősen nagy szóródást mutat. Forrásaink kb. kétharmad részén szerepel a testálás helyének egyértelmű megnevezése: közülük Sopron neve öt testamentum keletkezési helyeként olvasható; Bük ill. Felsőbük együtt négyszer említtetik; 2-2 esetben szerepel Szopor, Csáford, Nagycenk és Felsőpulya; míg további 19 település egyetlen forrással van jelen a kötetben. A keltezésében helynevet nem tartalmazó testamentumok egy részénél a tartalom alapján óvatos következtetést tehetünk. Lövőn lakozó Marton Pál 1667-ben kelt rendelésének pl. a lövői plébános az egyik tanúja, így elképzelhető, hogy ott is tette (27. sz.). Marczaltőy Kata 1620-ban „it loczmani határban" lévő malmáról is rendelkezik - feltehetően Locsmándon (3. sz.). Sibrik Kata végrendeletének készítésénél 1645-ben a sági prédikátor és az ottani iskolamester is jelen volt, tehát valószínűleg Ságon testált (12. sz.); mostohafiáról, Ferda Boldizsárról viszont azért feltételezhetjük ugyanezt, mert tanúi közül 4 ott volt négy évvel korábban Sibrik Kata utolsó rendelésénél is (15. sz.). Néhány esetben a keletkezési helyet csak behatárolhatjuk: Potyondi János 1644-ben talán valamelyik rábaközi kisközségben testálhatott, hiszen hat tanúja közül három „Edvi" családnevű (10. sz.); az ugyanezen évben végrendelkező Imre Tamásról csornai, sárkányi és tatai birtoklásai alapján sejthetjük ugyanezt (11. sz.); Tar Mihály testálásának helyét viszont - a testáló kapcsolatai, valamint a szövegben említett német személynevek alapján - a megye nyugati szélének valamelyik településén kereshetjük (20. sz.). Összességében annyit bizonyosan mondhatunk: az itt közzétett félszáz forrás legalább negyedszáz - jelentős részben kisebb - településen keletkezett; ez mindenképpen Sopron megye korabeli írásbeliségének magas színvonalára utal. Az eredmény persze egyáltalán nem meglepő, hiszen ezt már számos korábbi publikáció bizonyította: említhetem pl. Egriné Abaffy Erzsébet munkáját, aki falun kelt iratok hosszú sorát vizsgálta már a 16. századból,

102 vagy Hudi József forrásközlését, melyben 9 darab 17. századi Sopron megyei községi statútumot is közzétett;

103 de emellett szól a megyéből ismert, Pócs Éva által elemzett boszorkányperek nagy száma is.

104 BEDY 1938. 197-199. p. ABAFFY 1965. 61-105. p. HUDI 1999. PÓCS 1995.