Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A VÉGRENDELKEZŐKRŐL
A közölt végrendeletekben a megyei nemesi társadalom legfelső rétegét a hivatalviselő birtokosok (possessionati) csoportja alkotja. Soraikból külön kiemelkedik a petőházi Zeke család két intergenerációs tagja: Zeke (II.) György (8. sz.) és fia, (I.) István (25. sz.). Nádasdy Tamás lékai szervitoraként a Pozsony vármegyéből származó Zeke (I.) György a 16. század derekán ügyes beházasodással a fiágon kihalt Pethő család birtokait megszerezve a família Sopron vármegyei ágának alapítójává vált. Utódai, a petőházi törzsbirtok birtokjogát új adománnyal stabilizáló Zeke János, majd az ő (II.) György fia - illetve az ő utóda - is a Nádasdy család tekintélyben, pozícióban folyamatosan emelkedő familiárisai közé tartoztak. A familiárisi kötelék, szolgálat mellett - miképpen más családok esetében is megfigyelhető, pl. Bezerédy, gálosházi Récsey - a család tagjai vármegyei hivatalokba jutottak. Míg (II.) György sírköve szerint még csak Sopron vármegye esküdti tisztjét nyerte el, fia, (I). István hivatali karrierje a vármegye jegyzői tisztében csúcsosodott ki. Az iskoláztatás, mint társadalmi mobilizációs eszköz tudatos megragadása, az ügyes házasodási és határozott birtokpolitika, az ezekkel kölcsönhatásban álló társadalmi kapcsolatépítés, a kapcsolatrendszer bővítését is segítő familiárisi viszonyrendszer, illetve ez utóbbi mellett a dominusztól történő korlátozott önállósodást is adó megyei hivatalviselés, ezek azok a családi stratégiai mozgásterek, amelyek sikeres alkalmazásával a 16-17. század során a Zekék Sopron vármegye mind birtokállományában, vagyonában, mind pedig tekintélyében emelkedő családjai közé kerültek. Zeke (I.) István Bezerédy Judittal - Bezerédy György, Sopron vármegye alispánjának leányával - kötött esküvője révén már nem csak e vármegye, hanem a tágabb térség, a nyugat-dunántúli régió (Sopron, Zala) birtokosai sorába jutott. 2 Míg Zeke (I.) István a 17. században a családi stratégia kiteljesítője volt, a kortárs megyei hivatalnokot, Felsőbüki Nagy Györgyöt a 18. századra kiteljesedő, többgenerációs hivatalviselő család későbbiekben eredményes családi stratégiájának megalapozójaként kell számontartani. Felsőbüki Nagy György 1651-ben a vármegye egyik esküdtje volt, 1658-1682 között a Rábán kívüli alsó járás szolgabírói hivatalát viselte. Családi stratégiájában a Zekékhez hasonló elemek közül kifejezetten hangsúlyosan szerepelt fiai taníttatása. Azaz: az oktatást ő is a társadalmi mobilizáció eszközeként értékelte és kezelte. Az eredményt már a - végrendeletben említett - következő generáció meghozta. Fiai közül hárman, egy időben Sopron vármegye hivatali karába kerültek. Pál 1689-1717 között ugyanazon közigazgatási területen mint apja, a Rábán kívüli alsó járás szolgabírójaként tevékenykedett. Mihály a kuruc harcok idején gr. Esterházy Antal kuruc tábornok jóváhagyásával átmenetileg Sopron vármegye alispáni hivatalát viselte. A legnagyobb hivatali karriert a végrendeletben is kiemelten kezelt István érte el. Valószínű, hogy ő volt az a Nagy István, aki 16721674 között a nagyszombati egyetemen tanult. 1682-1689 között Sopron vármegye 2 A családról: DOMINKOVITS 2000.
