Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A VÉGRENDELKEZŐKRŐL

jegyzői, majd ezt követően közel egy nemzedéken keresztül a törvényhatóság alispáni hivatalát látta el. Felsőbüki Nagy István azon jó iskolázott, gyakorlati tapasztalati alapokkal rendelkező, kimagasló tehetségű vármegyei tisztségviselők közé, azok utolsó generációjába tartozott, akik a helyi tisztségeikkel párhuzamosan országos hatáskörű hivatalt is vittek. így ő 1693-1698 között a személynöki, 1698-tól 1724- évi lemondásáig az országbírói hivatalt töltötte be. Az 1616-ban armálist nyert család a Mária Terézia kori úrbérrendezéskor már Sopron megye - és az ország - jómódú középbirtokosai (bene possessionati) sorába tartozott.

3 Zeke (I.) István és Felsőbüki Nagy György 1663 őszén, sietős írással, kapkodva papírra vetett, de ugyanakkor jól átgondolt végrendeletei nem a testálok egészségi állapotának romlása, hanem a kor váratlan hadieseménye, Érsekújvár török általi elfoglalása okozta pánik és hadrakészülés során keletkeztek. A saját kezű, gyorsan fogalmazott források nagy intellektuális erőt és felkészültséget bizonyítanak. Zeke esetében ennek intézményi hátterét is ismerjük; 1642-1643 során - ahogy őt megelőzve és majd követve több más Sopron vármegyei vezető tisztségviselő is - a nagyszombati egyetemen tanult. Nem tartozott a megyei hivatalviselők közé, de ugyancsak a megyei elit tagjának tekintendő a Nádasdy familiárisokkal szemben Esterházy familiáris Tar Mihály, akiről Esterházy Pál ifjúkori visszaemlékezései is családjához közel álló szolgálóként szólnak.

4 Az 1654- február 13-án Egervár es. kir. kapitányi kinevezését nyert faiszi Ányos György felesége révén rokoni szállal - és ezt alátámasztó pinnyei, szécsényi birtokkal - kötődött Sopron vármegye birtokos nemesi elitjéhez. Családi „törzsbirtokai" Zalában feküdtek, de csekély mértékben Vasban is birtokos volt. 1662-ben őt amikor is Bácsmegyei György özvegyének, Lőrinczfalvay Erzsébetnek örök áron eladta a pinnyei templomban található két családi sírboltozatból azt, amelyik a „prédikáló szék alatt" volt - a béri és a kapornaki végházak kapitányaként említették.

5 Zeke (II.) György és Tar Mihály végrendelete egy fölöttébb érdekes, kevéssé érintett társadalomtörténeti jelenségre is felhívja a figyelmet. A Nádasdy familiárisi körébe tartozó Zeke árvái első számú gyámját Esterházy Miklósban jelölte meg, míg az Esterházyak hű familiárisa családtagjait hol egyik, hol másik nagyhatalmú mágnáscsalád különböző tagjainak oltalmába ajánlotta. E gesztust nem lehet egyszerűen csak udvariassági formának értelmezni. Valószínűbb a családi vagyon, pozíció stabili3

IVÁNYI 1991. 174-176., 273., 288., 403., 419-420. p., PAPP 1942/1945. 317-318. p., SZLUHA 1998. 98. p., ill. Nagy család, I. sz. táblázat, ZSOLDOS 1990. 183-184-, 189-190., 196. p., DOMINKOVITS 2000/a. Lemondása: SL XIII. 11. Felsőbüki Nagy család levéltára, 5. doboz, Felsó'büki Nagy István levelei, Felsőbük, 1724. ápr. 20. (fogalmazvány), FÓNAGY 1999. 1179. p. (A szerző kategória rendszerében a Felsőbüki Nagy birtokokat a közép- és nagybirtok határán álló dominiumok sorában helyezte el.) 4 ESTERHÁZY 1989. 309. p. 5 SL XIII. 21. Vizkelety család levéltára, 5. doboz, Fasc. 16. No. 31-32., uo. Zeke család levéltára, 4. doboz, Fasc. 5. No. 55., 58., 65.