Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
mennire lehet"; a többi gyermeket, ha Isten élteti, „czak szép isteni felelemben neuellie felesegem, ..." (24- sz./56. p.) - nyilván felmérte lehetőségeit a testáló. A vagyontárgyak elosztásánál általában fontos szempont volt a már korábban megtörtént kifizetések figyelembe vétele; ilyenkor számba vették a kitaníttatásra költött összegeket is. Forrásainkban egy ilyen esettel találkoztunk: a javait három férjétől származó hat gyermeke között elosztó, másodszor 1682-ben testáló Ebergényi Judit említi, hogy utolsó férje, Czompó János viselte gondját korábbi házasságaiból született három gyermekének, kik közül Kondray György nevű fiát „három esztendeigh kilenczven forintigh taníttatta" - hogy hol és mire, az nem derül ki a testamentumból (39. SZ./87. p.). Könyvekről konkrétabb adatot forrásainkban nem találtunk; az egyetlen megemlített konkrét munka Zeke István már említett, feljegyzéseket tartalmazó kalendáriuma. Összefoglaló rendelést is csak egy testáló tesz róluk: Lethenyei Pál rendelkezik 1656-ban úgy, hogy „az könyvek adassanak ell, valamellyek vadnak, es az arrabol az adósságok fizettessenek megh, ..." (18. sz./44. p.) - így az irodalmi munkásságot is folytató 196 evangélikus lelkész könyveiből egyet sem ismerünk. Mások viszont még általános rendelésre sem méltatják - több személy esetében feltehetően létező, kisebb-nagyobb számú - könyveiket; így az egyébként meglehetősen gazdag nyugat-magyarországi könyvkultúrára 197 vonatkozó adatok száma forrásainkból nem fog gyarapodni. Összefoglalva tehát azt mondhatom: a 17. századi Sopron vármegye nemesi társadalmának az írásbeliség utáni érdeklődését forrásainkban számos adat mutatja; kitűnik viszont az is, hogy a tényleges írni tudás - főként a kisebb településeken - körükben sem volt még általánosabban elterjedtnek mondható. Gazdaságtörténeti adalékok A végrendeletek adatainak jelentős része ebbe a kategóriába sorolható, hiszen a testálok egyik fontos célkitűzése a vagyontárgyak főbb csoportjainak számbavétele, pontosabban további sorsuk megnyugtató elrendezése volt. Ez utóbbiból következően a testamentumnak soha nem volt célja egy pontos vagyonleltár helyettesítése; nem a teljes részletességre törekedett, hanem „csupán" az egyértelműségre - így többnyire csak olyan mértékig részletezte a vagyont, amennyire az a vita nélküli, egyértelmű elosztáshoz feltétlenül szükséges volt. Ez utóbbihoz pontos ismeretek kellettek pl. a vagyontárgyak eredetéről, jogi származásáról: tudni kellett, ki mit hozott a házasságba, és az kiket illet a törvényes öröklés rendje szerint - emiatt a javak felsorolásának részletessége szoros összefüggésben volt a testáló családi kapcsolatainak bonyolultságával. A végrendeletbe való bekerülésnél szempont lehetett a testáVö.: SZINNYEI VII. köt. 1133. hasáb. Szempontunkból - kisebb településekre vonatkozó adatai miatt - fontos adatokkal szolgál: MONOK 1996.
