Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
a tanúnévsor pontos átmásolására, valamint az aláírásoknak és pecséteknek legalább megemlítésére a 18. századi hiteles átiratok esetében is törekedtek. Ritka az olyan forrás, mint Imre Tamás 1644-ben kelt utolsó akaratának 1756-ban készült hiteles átirata (11. sz.), vagy Győrffy Gáspár egy évvel korábban kelt végrendeletének egykorú másolata (9. sz.), melyekről a tanúnévsor lemaradt. Tanúk nélkül készülhettek viszont a saját kezűleg írt magánvégrendeletek: kötetünkben ezt Marczaltőy Miklós 1629-ben Locsmándon (Függ. 2. sz.), Nagy György 1663-ban Bükön (24- sz.) ill. Zeke István ugyancsak 1663-ban, Petőházán kelt utolsó rendelése (25. sz.) példázza. A tanúnévsor a végrendelet talán legtöbbet elemzett része, hiszen egy nagyobb számú forrásanyag adatainak összesítéséből több kérdés is vizsgálható; itt és most arra érdemes figyelnünk, megfelel-e a 17. század Sopron megyei gyakorlata az országos szokásjognak, az ezzel kapcsolatos - írásba helyenként csak később foglalt - elvárásoknak? A kvantitatív elemzés már csak a fent említett - és részben még bővíthető 116 - példák miatt is értelmetlen lenne, 117 ezért csupán néhány fontosabb jellemzőre utalok. A tanúk számát tekintve meglehetősen nagyok az eltérések: néhány végrendelet - így pl. Csapó Katáé (1617), Marton Pálé (1667) vagy Ebergényi Ferencé (1696) - mindössze 2-2 testamentárius személy jelenlétében készült; ellenpéldaként említhetem viszont, hogy Varga Ilona (1675) testálásánál 12, Sibrik Katáénál (1645) 10 fő volt jelen, a 9 tanú együttes jelenléte pedig - úgy tűnik - már egyáltalán nem számított ritkaságnak. 118 A közölt források alapján „átlagosnak" az 5-7 tanú együttes jelenlétét mondhatjuk; e tekintetben tehát a 17. századi Sopron megyei testamentumok zöme megfelelt az elvárásoknak 119 ill. a korabeli városi-mezővárosi gyakorlatnak. 120 A tanúk személyére vonatkozóan is többnyire hasonló megállapítást tehetek: csaknem minden esetben találunk a névsorban „rangosabb" személyt: vármegyei tisztségviselőt (szolgabírót, esküdtet), helyi bírót vagy esküdtet, nótáriust, lelkészt, iskolamestert; de felbukkan néha egy-egy hegymester vagy céhmester is. így a tanú11 Tar Mihály 1658-ban készült, pecséttel ellátott „eredeti" tisztázatán pl. csak egy tanú neve olvasható; az 1748-ban kiállított „hiteles másolat" viszont négy további tanú nevét is megó'rizte! De említhetem Dómján Mihály 1687-ben kelt utolsó rendelését is, melynek tanúnévsorában öt név szerepel, alatta viszont hét aláírás - ráadásul a két névsor nem is fedi teljességgel egymást. 11 Meg kell jegyezzem, hogy néhány esetben a jelenlévő' tanúk pontos száma - a nevek és tisztségek váltakozó felsorolása ill. a központozás következetlenségei miatt - nem is állapítható meg. 118 Kilenc-kilenc tanú volt jelen például Chepely András (1609), Hettyei Sára (1628), valamint Kelemen Tamás özvegye (1693) testálásánál; Kys Gotthard (1623) esetében pedig nem egyértelmű, hogy a tanúnévsor nyolc vagy kilenc személyre utal. 119 Vö.: Quadripartitum 1798. 208. p. 120 Vö. pl.: HORVÁTH 1987. 121. p.
