Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
FORRÁSOK
1. Hagyom nemzetes vitézlő Darás István battyám ur[amna]k oda fői livő engemet illető, és illethető joszagimat mindennemőket illyen formán, hogy feleségemnek azo[n] joszagokbul Lenthy Eőrsebethnek tartozzék száz foréntott le tenny, annak 25 forintyat penigh az franciscanusok[na]k adny, kiket eő k[egye]Imire atok alat hagyom, hogj tőbb attyamfiait vele ne részeltesse [n], hane[m] feleségemnek a fellyul emiétet száz foréntott tartozzék megh adny, és mindenekb[en] partyatis foghny. 2. Ugyan Darás István battyám uramnak hagyom Galgoczinetűl maradót részemet a mellyel őte [n] osztosztunk. 368 3. Czyrákon penighlen az minemö jószágom vagyofn], hagyó[m] asztott valo attyamfiaira illy formán, hogj feleségemnek 30 foréntott tartozzanak abbul le tennyek. Holott le nem tennék, szabad ligye[n] akar kinek eladny azo[n] 30 foréntért. 4- Ugyan Czirakon két hold földemet hagyó[m] Plakovicz Istvánnak. Ez testamentom tételem let illyen emberek előtt ugy mint János koacz 369 (!), Borsos Jánosné és Lenthy János eő k[egyelme]k előtt, mivel pőczetek nem livén, sem irast ne[m] tudva[n] erősetettek megh kezek kereszt vonyasokal. XXX Egykorú másolat, tisztázat. SL: Svm. h. ÍV.A.Í.p. Acta luridica, Tom. 2., 106. doboz, Kiss Fasc. IV. No. 150/3. 41. Farad, 1684. szeptember Kelemen Márton házastársa, Szabó Erzsébet (Eőrsók) végrendelete Attyanak, Fiúnak, es Sz[ent] Lélek I[ste]nnek nevébe [n] Amen. En Szabó Eőrsók, 370 Kelemen 371 Marton hitves társa, Faradon, Rábaközbe [n] nemes Soprony varmegyébe [n] lévőben lakozó, ki testembe [n] beteges, de lelkembe [n] ép és eggésséges, ayanlom az én lelkemet legh elsőbennis az én kegies megh vakomnak, az Ur Jesus Christusnak kézibe [n], testemet penigh az ű Annyanak az főidnek, az honnand szedet vett, az boldogh föl támadásnak jó reménsége alat. A permellékletként megtalált forrásban az adott per miatt kiemelt szövegrész. Tollhiba, valószínűsíthetően: János kovács. A forrás szövegében többször lehetséges az „Eőrsék" olvasat is. A scriptor csak a szó eleji „m" betűket írta következetesen „m"-nek, a szóközben az „m" inkább „n" betűnek olvasható. Az átírásnál mi következetesen a mai használatot követjük.
