Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

30 000 emberrel, az ennek megfelelő tüzérséggel állnak Csornánál, Szilnél, Kiscellnél és Marcaltőnél, mely állásból igen könnyű lenne egyik vagy másik előretolt egységre vetni magukat, mint ezt a Wyss-dandárnál történt szomorú események által bebizonyosodva kitűnik" — írta Haynaunak június 14-én.

63 Haynau — alárendeltjeivel ellentétben — az aktív védekezés híve volt. „Magától értetődik, hogy ha egy előretolt dandárt támadás ér, lehetőleg mindaddig tartania kell magát, amíg a mögötte álló hadtest időt nyer a felállásra, s a körülmények szerint vagy támogatására előnyomul, s energikusan felveszi a harcot, vagy a az előretolt dandárt egy hátrébb lévő állásban felveszi. Egyébiránt nemtetszésemet kell kifejeznem amiatt, hogy állandóan visszavonulásról van szó, amint egy ellenséges portyázó vezénylet mutatkozik, vagy valamilyen riasztó hír terjed" — írta a III. hadtest parancsnokságának, arról értesülve, hogy a Collerydandár június 13-án a csornai támadás hírére miheztartási parancsot kért.

64 „Igen valószínűden, hogy az ellenség egy egész hadtesttel Sopron ellen nyomulna. Ha azonban mégis így állna a dolog, a Schneider-dandárral megerősített 3. hadtest elég erős ahhoz, hogy a Harkától Balfig terjedő erős állásban, előtte a nyéki, németkeresztúri és cenki átjárókkal, még egy 30 000 főnyi ellenség ellen is tarthassa magát, s azt visszavethesse" — írta június 15-én Schliknek. „Természetesen az alparancsnokok jobban legyenek utasítva, s legyenek elszántabbak, mint a kapuvári volt, amely Csorna felé történő időbeni előnyomulásával a csornai csapatokat egészen bizonyosan megmentette és az ellenséget visszavonulásra kényszerítette volna". Majd a kapuvári eset szigorú kivizsgálását követelve megjegyezte: „A hadtestparancsnokságnak magának is érdeke, hogy az itt előfordult mulasztást felfedje, mert nem lehet a hadműveletek helyes vezetésére gondolni, ha az egyes állások parancsnokai nem teszik meg kötelességüket, s egyik a másikat cserben hagyja".

65 „A kapuvári egységnek az első csornai lövésre azonnal el kellett volna indulnia, és Wyss vezérőrnagyot felmenteni, a Collery-dandárnak pedig Kapuvárra kellett volna előnyomulnia, ahelyett, hogy visszavonult volna. — Mindenkinek arra kell mennie, ahová az ágyúdörgés hívja, hogy a veszélyeztetett részt támogassa. Ahol azonban egyik a másikat cserben hagyja, ott a hadműveletek mindenféle vezetése leheteden" — írta ugyanaznap Buritsnak.

66 Haynau ugyanis — alvezéreivel ellentétben — jól látta a helyzetet, ti. hogy a magyar hadseregnek nem lehetnek olyan komoly tartalékai, hogy a Duna 63 KA AFA Kr. i. U. Karton 1834. HA u. H. 1749-6-ad 226. Gépelt másolat. HL 1848-49. 32/526. 64 KA AFA Kr. i. U. Karton 1877. III. AK. 1849-6-79. Fogalmazvány, uo. Karton 1834. HA u. H. 1849-6-219. Gépelt másolat. HL 1848-49. 32/518. 65 KA AFA Kr. i. U. Karton 1866. I. AK. 1849-6-96. Fogalmazvány, uo. Karton 1834. HA u. H. 1849-6-239. Gépelt másolat. HL 1848-49. 33/37. 66 KA AFA Kr. i. U. Karton 1877. III. AK. 1849-6-98. Fogalmazvány. Karton 1834. HA u. H. 1849-6-241. Gépelt másolat. HL 1848-49. 33/39.