Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET
jobb partján 25-30 000 főt vonultathatna fel. Annak ellenére, hogy a június eleji napokban a cs. kir. csapatokat több kisebb vereség érte (Pata, június 9.; Csorna, június 13.; Vasárut, június 14.; Pata és Sopornya, jún. 15.) nem veszítette el a fejét. Az elkövetkező időszak aztán megmutatta, hogy az újjászervezett cs. kir. hadsereg — ha a kezdeményezést még nem is képes átvenni — már képes visszaverni a komoly magyar támadó kísérleteket (június 16. Zsigárd, Sempte, Patás; június 20. Pered) Részt vett-e a csornai lakosság az ellenség megtámadásában? Thurzó Miklós, Kmety segédtisztje szerint nem, s méltadanul bűnhődött az ezzel kapcsolatos vád miatt. Trskó János visszaemlékezése szerint viszont a csornaiak egy része le akarta gyilkolni az ellenséges sebesülteket. Az ellenséges hadijelentések többsége egyértelműen szól a csornaiak részvételéről. (148., 152., 161., 176. irat). Ennek következménye volt az is, hogy amikor Moltke altábornagy, a III. hadtest parancsnoka megkérdezte Haynaut, hogy mit tegyen a csornaiakkal, ha bebizonyosodik, hogy azok részt vettek a cs. kir. csapatok megtámadásában, Haynau arra utasította, hogy 200 ökör kiszolgáltatására kötelezze a községet. (180-181. irat). Amikor azonban Schneider ezredes jelentéséből arról értesült, hogy a csornaiak a sebesültek legyilkolásában is részt vettek, arra utasította Schneidert, hogy gyújttassa fel a községet. (188. irat). Schneider csapatai június 26-án vonultak be Csornára, de a parancs akkor még nem érkezett meg. Ettől függedenül a mezővárost három sarkán felgyújtották, s komoly károkat okoztak a helyieknek. Haynau parancsa csak június 27én délelőtt 10 órakor, a község elhagyása után érkezett meg Schneiderhez, aki úgy vélte, hogy a csornaiak már eléggé megbűnhődtek tettükért. Haynau jóváhagyta Schneider eljárását, így Csorna — ha nem is teljes mértékben — megmenekült a közeli Bősárkány sorsától. (189. irat). A csornai ütközetben mind a magyar, mind a cs. kir. csapatok komoly teljesítményt nyújtottak. A többórás gyalogmenet után nyílt terepen rohamozó honvédek gyakorlatilag három óra alatt birtokba vették a községet. A merész hadmozdulatnak némi szerepe lehetett abban, hogy a cs. kir. csapatok a Győr megtámadásáig eltelt két hétben olyan kevés aktivitást mutattak a Duna jobb partján. Ugyanakkor Wyss csapatai is megérdemlik az elismerést. A Császárdzsidások egyenrangú ellenfelei voltak a magyar huszároknak, s az utóbbiak tisztikarának súlyos veszteségei is azt bizonyítják, hogy az észak-itáliai hadszíntéren megedződött dzsidások kiválóan harcoltak. 67 67 „Általános volt a katonaság véleménye, hogy nem a régi császáriakkal volt dolguk, különösen kiemelték a Császár-dzsidásokat, kik a huszárokat jól megkaszabolták". Hermann István:
