Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

lőtték az előnyomuló honvédeket, mire azok szétszóródtak, ám a két löveg a magyar ágyúlövésektől megrémülve, rövidesen szintén visszavonult. Wyss mindent megpróbált, hogy a két löveget ismét tűzbe vigye, de kevés sikerrel. Bujanovics főhadnagy jelentése szerint a magyarok ott törtek be a településre. A honvédek egészen a kocsmaépületig nyomultak előre, s már elfogással fenyegették a lövegeket, amikor Weiss őrnagy rohamra a küldte a 2. századot, amelyhez a Hess-gyalogság egy osztaga is csatiakozott, s visszavetette a támadókat. A rohamban maga Weiss is kétszer megsebesült, a parancsnokságot Hörnes százados vette át, majd a temetőnek fordulva, észak felé irányította századait. 4 A Baden-gyalogság 2., 4. százada és 6. század fele lassan egészen a főtérig vonult vissza. A cs. kir. tüzérség több kartácslövést adott le a honvédekre, de azok, némileg rendeződve, újabb rohamra indultak. Egy részük az utcákon nyomult előre, a többiek a kerítéseken átkapaszkodva szivárogtak be a településre. Wyss utasította a faluban lévő dzsidásokat, hogy tisztítsák meg az utcát, hogy a Baden-gyalogság ismét rohamra indulhasson. A Wickenburg százados vezette dzsidások elől a honvédek valóban meghátráltak, ám egy részük jobbra és balra a házakba és a kerítések mögé húzódott, egy részük pedig az utca torkolatánál tömegbe állva sortüzet adott a dzsidásokra. Wickenburg erre visszafordította szakaszait, ám akkor a honvédek a házak ablakaiból kereszttűzbe fogták őket és súlyos veszteségeket okoztak nekik. Az ütközet még vagy fél óráig tartott, akkor azonban a honvédek a térig nyomultak. A zárda és a fogadó közötti téren álló két századnyi vadász még ellenállt, de a honvédek sortüze után visszavonultak. Ezzel a támadók kettévágták a cs. kir. csapatokat a Kapuvár felőli kijáratnál lévő jobbszárnyra és a Kóny felőli kijáratnál lévő balszárnyra. A déli oldalon, közvedenül Szilsárkány felől, a Mikovényi őrnagy második besztercei zászlóalja támadott. Itt Magner őrnagy vezetésével a Hess-gyalogság egy százada védekezett, egy pedig tartalékban volt. Tőlük balra, a Pásztori felé vezető nyugati kijáratnál, a 14. vadászzászlóalj két százada állt fel. Arra a hírre, hogy a honvédek a Baden-gyalogság 2., 4. és 6. századát visszanyomták, Magner őrnagy, a Hess-gyalogság zászlóaljparancsnoka a tartalékban álló század felét a segítségükre küldte. Közben, a lovasüteg támogatásával, megindult a honvédek rohama. Mikovényi őrnagy maga is lóról szállt, puskával a kézben vezette rohamra honvédéit, ám golyót kapott a térdkalácsába, s a zászlóalj előnyomulása elakadt. Pásztori felől a 45. honvédzászlóalj, a két század vadász, illetve a Nádorhuszárok két százada nyomult előre. Támadásukat az egyik utcán a Hessgyalogság fél százada, a másikon a 14. vadászzászlóalj két százada próbálta elhárítani. Weiss százados, a vadászok parancsnoka fél századából csatárláncot alakított s azt az elől lévő árkokban helyezte el; jobbra és balra, valamivel hátrébb, Leiler, Anton 228. o.; Knortd Justus 408. o.