Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

két szakasz állt fel támogatásként, a maradék egy század tartalékként szintén az utcában maradt, melyet kocsikkal, gerendákkal és deszkákkal barikádoztak el. Kmety először a Nádor-huszárokat küldte rohamra, a vadászok pontos tüze azonban visszavetette őket. Weiss százados ugyanakkor úgy érzékelte, hogy a tőle jobbra lévő csapatokat, elsősorban a Baden-gyalogságot, a honvédek már visszaszorították, ezért maga is elrendelte a csatározva történő visszavonulást. A magyar források szerint először itt sikerült betörni Csornára: a széles utcán előnyomuló 45. honvédzászlóalj, a két század vadász, valamint a Nádorhuszárok (?) támadása az ellenséget állásának kettévágásával fenyegette. A helyszínre érkezett Wyss vadászait, illetve az addig tartalékban álló Hess-századokat küldte ellenük, s a vadászok állítólag a falu kijáratáig űzték a honvédeket. A kiűzetés azonban mégsem lehetett tökéletes, mert a honvédek egy része megvetette a lábát, valószínűleg az úttól keletre lévő házakban. Az időközben előnyomult magyar lovasüteg kartáccsal lőtte a cs. kir. vadászokat, majd két löveget egészen előre tolt. Weiss százados vadászait a két löveg ellen küldte, melyek egyikének fogatából egy lovat ki is lőttek. Egy odaérkező huszárosztag láttán azonban a vadászok visszahúzódtak állásukba. Közben Kmety honvédéi a kijáratoktól keletre, valószínűleg a kerítéseken és házakon át, beszivárogtak Csornára és elvágták a Kóny felé vezető utat. Időközben a Hess-gyalogság Pásztori felé védekező fél százada is visszavonult. Amikor a szilsárkányi kijáratnál védelemben lévő cs kir. csapatok parancsnoka, Magner őrnagy értesült erről, maga is elrendelte a visszavonulást, azonban nem az utcákon, hanem a kerteken át. Weiss százados ezt érzékelve, s arról is értesülve, hogy a temetőnél álló csapatok és a zöm már megkezdte a visszavonulást, vadászaival maga is rendezett hátrálásba kezdett. A Patera hadnagy vezette fél század Hess-gyalogság a kónyi kijáratnál egyesült a másik századdal, oda érkezett meg a Baden-gyalogság Zerboni százados vezette fél 6. százada, valamint a korábban a déli oldalon harcolt két löveg is. Wyss azonnal Bősárkány felé indította őket a Barbacs — Markota útvonalon. Zerboni százados fél százada hagyta el utolsóként a községet, csatárai már vagy 200 méterre eltávolodtak az utolsó házaktól, amikor Wyss odaérkezett és a község felé indult. Zerboni odaszólt neki: „Tábornok úr, az ellenség már elfoglalta a községet, én vagyok az utolsó egység!" Wyss azonban nem hallgatott rá, hanem visszalovagolt. A másfél század Hess- és fél század Baden-gyalogság, valamint a két löveg akadálytalanul folytatta útját Bősárkány felé. Amint Magner őrnagy Hess-századai a falu mögé, a szabadba jutottak, és gyülekeztek, a falu Kóny felé vezető kijáratánál már egy magyar zászlóaljat leltek néhány ágyúval, a jobb oldalon egy másikat egy huszárcsapattal és két löveggel, amelyek rögtön tüzet nyitottak rájuk. Ekkor a két cs. kir. vadászszázad csadako-