Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - A csornai ütközetre vonatkozó hadijelentések, 1849. június 14-22.

Miután Pfrenger százados végrehajtotta e rohamot, alulírott a 2. őrnagyi 1. század 3, Taaffe gróf, százados vezette szakaszával e szárny segítségére indult. Alighogy az osztály 5 szakasza, amelyeket sem tüzérség, sem gyalogság nem támogatott, vonalba állt, a huszárok megerősödve ismét arcban előnyomultak. Alulírott azonnal rohamra indította a 2. őrnagyi 1. századot, s Pfrenger százados szárnya azon parancsot kapta, hogy tartalékban maradjon, s később kapja oldalba az ellenséget, ami röviddel ezután meg is történt. Ezen rohamoknak, amelyek tökéletesen sikerültek, az volt a következményük, hogy a huszárok, miután igen nagy számuk a csatamezőn maradt, visszavonultak, s visszavonulásunkat Bősárkány felé, amely a sikeres rohamok által tökéletesen biztosítva volt, többé nem nyugtalanították. Osztályom vesztesége, amely ekkor csak 5 szakaszból állt, mivel egy szakasz Wyss tábornok úr rendelkezésére adatott, egy szakasz előőrsön volt, s egy szakasz hajnali három óra tájban Egyed felé küldetett felderítésre, 2-3 halott, köztük Swidernoch hadnagy és 15-20, többnyire súlyos sebesült, köztük Falkenhayn gróf főhadnagy. A huszárokat jól támogatták a lövegek és röppentyűk, amelyek tüzének osztályom folyamatosan ki volt téve, ellenben osztályom a roham során semmifajta tüzérségi támogatást nem kapott. Mután a huszárok jelentős veszteséggel meglehetősen nagy távolságra viszszavonultak, két löveget és két röppentyűt kaptam erősítésként; később a Baden nagyherceg 4. zászlóalja is megjött. Miután Wyss tábornok úrtól Dobner százados úr által azon utasítást kaptam, hogy Bősárkányra vonuljak vissza, a huszárok által távolról követve, e csapatokkal megkezdtem a visszavonulást Bősárkányra. Az elesett huszárok között volt több tiszt, s a talált levelekből kitűnik, hogy Münster Vilmos-huszár százados, az osztályparancsnok, szintén a halottak között volt. Mellékletben a legalázatosabban közlöm a 2. őrnagyi osztály kitüntetési előterjesztését. Végezetül kötelesnek érzem Pfrenger, hasonlóképpen Taaffe százados urak hősies magaviseletét, akik az egyedüli üsztek voltak a két utolsó rohamban, a tisztelt különítményparancsnokságnak különös ajánlatra és figyelembe vételre tudomására hozni. Falkenhayn gróf főhadnagy úr is igen dicsérettel említendő, mert hősiessége által különösen kitüntette magát. Eredeti üsztázat. HL 1848-49. Divison Simbschen, Brigade Schütte, Sartori, Schneider. 1849-6-21 c. (ad 32/449.)