Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - A csornai ütközetre vonatkozó hadijelentések, 1849. június 14-22.

Szentpéter, 1'849. június 15. Weiss századosnak, a 14. vadász^ászjóalj 1. osztálya parancsnokának a.) jelentése a csornai ütközetről b.) jegyzéke az ütközetben kitüntekről a.) Jelentés az 1849. június 13-án Csornán történt ütközetről, s a fentebbi osztály ténykedéséről A reggel 5 órakor az ellenség közeledtéről történt jelentés után alulírott a tisztelt Hadosztályparancsnokságtól parancsot kapott a gyors kivonulásra. Az osztályt maga Wyss vezérőrnagy úr rendelte a község azon kijáratának megszállására, amerre a Pásztori faluba vezető út halad. — A falu legkülső szélénél foglalt állás után egy fél századból alakított csatárláncot az elől lévő árkokba helyeztünk, jobbra és balra 2 szakasz állott támogatásként, az osztály maradéka mint tartalék az utcán állítatott fel. Maga az utca kocsikkal, gerendákkal és deszkákkal elbarikádoztatott. Amint az ellenség zömünkre vetette magát, körülbelül egy huszárosztály nyomult a falunak az osztály által megszállt kijárata felé, amely azonban egy jól célzott tűz által, amelynek során több huszár és ló részint elesett, részint megsebesült, a további támadástól visszatartóztattatott. Zömünk már oly messze visszavonult, hogy alulírott kénytelen volt osztályával csatározva visszahúzódni, amidőn a tábornok úr személyesen közölte az újabb támadásra vonatkozó parancsot, mivel a zöm ismét tartani kezdte magát. - Az osztály a tábornok úrral az élén ismét a falu kijárata felé tört, ahonnan a már előnyomult huszárok és honvédek vad futásban vonultak vissza. — Az osztály itt látta utoljára a tábornok urat. Elfoglaltuk korábbi állásunkat, ahol kartáccsal és sörétszelencével fogadtattunk, mely alkalommal Richter hadnagy úr a kezén, s 1 fő megsebesült. A tűz egy időre abbamaradt, nem sokkal azután azonban 2, fedezet nélküli löveg mutatkozott, amelyek állásunkkal szemben álltak fel, s ismét tüzet nyitottak ránk. — Itt történt, hogy Richter őrvezető elhatározottsága és bajtársainak felbátorítása által a fentebb említett lövegek megrohanásában különösképpen kitüntette magát s már korábban is egy lövéssel a fogatból egy lovat elejtett. Egy ügetésben jövő huszárosztag előnyomulása miatt azonban el kellett tekintenünk ezen szándéktól, főleg azért, mivel a dandár jobb szárnya és zöme a községet elhagyta; a Hess lovag gyalogezred néhány százada, amelyek előttünk jobbra álltak, szintén visszavonultak.