Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

az ellenséget ereje megmutatására kényszerítsék. Úgy vélte, jó volna, ha Kmety is fellármázná az ellenséget, s ahhoz helyre kellene állítani a marcaltői hidat. „Csorna felé nem nyomulunk előre, csupán erős portyázó járőröket küldünk ki, ha azonban arról a vidékről ágyúdörgést hallanánk, mi is előretörünk lovasság­gal és tüzérséggel" — fejezte be levelét. Alighogy lezárta azonban, üzenetet ka­pott Kmetytől, mire kívül ráírta a levélre: „Éppen most kapom egyik jelentését, s ennek következtében mi is küldünk oda némi lovasságot és tüzérséget, s szín­leg visszavonulunk". (111. irat.) Magát a hivatkozott jelentést nem ismerjük, de Kmety — Klapka számára le­jegyzett — visszaemlékezéséből és Zámbelly emlékirataiból kiderül, hogy Kmety egyik kémétől Pápán értesült arról, hogy a Franz Wyss vezérőrnagy vezette ellenséges féldandár Csornán szállásolt be. Ezért anélkül, hogy szándékát bárki­vel is közölte volna, elhatározta, rajtaüt aló órányi távolságra lévő ellenségen és megpróbálja azt megsemmisíteni. A megteendő távolság legalább 40 kilométer volt, ami komoly terhet rótt a felvonuló honvédekre. Alárendeltjeinek azt mondta, hogy Győrbe (!) szándékozik vonulni. A tervet senkivel sem közölte, s csak június 12-én este Marcaltőre érkezve tudatta azt Klapkával és Zámbellyvel is. Maga a jelentés valamikor az éjjeli órákban érkezett a győri főhadiszállásra. 28 De hogyan került a Wyss-dandár Csornára? A cs. kir. fősereg a tavaszi hadjá­ratban elszenvedett vereségek után a nyugati határszélre szorult vissza. A to­vábbra is jelentős erőt képviselő, négy hadtestből és több önálló dandárból álló, 71 000 főt és 288 löveget számláló dunai hadsereg parancsnokságát május 30-án a cs. kir. hadsereg egyik legrámenősebb és legagresszívabb tábornoka, Julius Haynau táborszernagy vette át. Haynau — aki az észak-itáliai hadszíntéren kez­deményezőkészségével és kíméletlenségével egyaránt nevet szerzett magának — fő feladatának azt tartotta, hogy a korábbi vereségek miatt némileg levert kedé­lyű csapatokba lelket öntsön, s felkészítse őket az újabb hadműveletekre. Seregét június első napjaiban az Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagy, az orosz intervenciós hadsereg főparancsnoka által vasúton küldött erősítés, a Panyutyin altábornagy vezette 9. kombinált orosz gyaloghadosztály 12 000 ka­tonája és 48 lövege támogatta. A cs. kir. dunai hadsereg nagyobbik fele, a II. és a tartalék hadtest, valamint a Panyutyin-hadosztály a Duna bal partján, az I. és a III. hadtest a folyam jobb partján állomásozott. Az L, Franz Schlik altábornagy vezette hadtest dandárai Mosonnál, Kimlénél, Hédervámál és Magyaróvárnál állomásoztak, a III. hadtest zöme Szencnél volt. A korábban a II. hadtest alá­rendeltségébe tartozott, de május folyamán önállósított Wyss-dandár Szerda­helynél várakozott. Június elején Haynau előrébb tolta csapatait; a III. hadtestet Sopronba és környékére irányította (a hadtest Collery vezérőrnagy vezette dandára Szentmik­28 Ld. erre Poeltenberg jún. 14-i jelentését, közli Hermann: Győr 293. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom