Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

lóst, a Wolf-dandár Nyéket, Keresztúri és Nagycenket szállta meg), egyben utasította Wysst, hogy dandárával június 7-én Szerdahelyről Kapuvárra, majd onnan a dandár felével 8-án Csornára nyomuljon előre. Wyss feladata az volt, hogy Lebenyen át összeköttetésbe lépjen az I. hadtesttel, Csornáról pedig derítse fel a Rába-átkelőkhöz vezető utakat. (37. irat.) Haynau tehát megkísérelte, hogy a Rábáig terjessze ki védelmi vonalát. A hadmozdulat megkönnyítésére június 7-én és 8-án az I. hadtest elterelő támadást indított Ottevénynél, Abdánál és Zámolynál a VII. hadtest előőrsei ellen. (46. irat.) Haynau június l-jén alaposan átszervezte hadseregét, s a Wyss-dandárhoz addig tartozott egységek jelentős részét más dandárokhoz rendelte, maga Wyss pedig új csapatokat kapott. (8. irat.) Az átvezénylések azonban úgy történtek, ahogy történni szoktak: Wyss többnyire időben indította meg a csapatokat, a többiek viszont egyáltalán nem siettek, így június első napjaiban a Wyss-dandár „félkész" állapotban kezdte meg előnyomulását a Rába felé. Maga az alárendeltség sem volt szerencsés: a dandár közelebb volt a Sopronban települt III., mint a Magyaróvári lévő I. hadtesthez, amelynek utasításait követnie kellett. (69. irat.) Wyss június 7-én megszállta Kapuvárt, majd másnap, 8-án, a dandár nagyobbik részével — két zászlóaljjal, két vadászszázaddal, négy század dzsidással, egy lovasüteggel és 2 röppentyűállvánnyal — Csorna megszállására indult. A kiindulást és a megérkezést azonban rossz előjel kísérte. Zessner ezredes, a 4. (Császár) dzsidásezred parancsnoka, akinek Kapuváron kellett volna átvennie a dandár egy részének parancsnokságát, kocsiján kíséret nélkül előre ment, s Bogyoszló környékén magyar huszárok támadták meg. Zessner egyes források szerint védekezett, más források szerint először megadta magát, majd szökni akart, mire a huszárok végeztek vele. A Wyss által megfoghatadannak mondott könnyelműség következtében a dandár egyik legtapasztaltabb törzsüsztjét, s talán legharcedzettebb alakulatának parancsnokát veszítette el. (72. és 100. irat.) Wyss szerint Zessnemél volt a június 8-ára szóló diszpozíció, amely a dandár valamennyi alakulatát feltüntette. Ezt követően a cs. kir., majd a magyar történetírás is tényként kezelte az állítást: a magyarok számára ez a szerencsétlenség tette lehetővé, hogy június 13-án rajtaüssenek a Csornán állomásozó Wyssdandáron.

29 Zámbelly Lajos emlékirata szerint csupán a dandár menetrendjét találták meg Zessnemél. A tények alapján ez látszik valószínűbbnek. Sem Zámbellynek az esetről beszámoló jelentésében, sem más iratokban nincs nyoma annak, hogy a magyar csapatok kezére került volna az említett elhelyezési kimutatás.

30 Ugyanakkor az is furcsa, hogy Wyss, noha élt a gyanúperrel, hogy a magyarok tisztában vannak csapatainak felállításával, semmit sem tett annak megváltoztatása érdekében. 29 Ramming, Wilhelm 53-54. o.; BreitJo\sef\\\. 56. o. 30 Zámbelly jelentését közli Hermann: Győr 279. o.