Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára 1848-1849-es iratanyaga (Sopron, 1999)

Sopron város levéltárának 1848-1849-re vonatkozó iratai

falak) elhelyezett egykori vármegyei levéltár további, de immáron folytatólagos fejlődése Jezernicky Károly alispán működéséhez köthető. 0 1771 novemberére tataroztatta a megyeházat, és az épület fizikai rendbetétele mellett a tisztségviselőlttől is a korábbinál nagyobb iratkezelési fegyelmet követelt meg. Jezerniczky alispánsága alatt az 1741. évit folytató rendezési, segédletkészítési munkafolyamat indult el, melyre a másodaljegyzői állást elnyert Dallos Márton személyében kitűnő és szorgos hivatalnokot találtak. Dallos 1773-ban a levéltár teljes rendbe hozását kapta feladatul. 1779. április 26-án kelt első jelentésében beszámolt az addig végzett munkákról. A megyei törvényszék iratanyagát teljesen különválasztotta a közgyűlési iratoktól, s a törvényszéki iratokon belül is a polgári pereket (civilia) a fenyítő és büntető perektől (criminalia), - ezzel megteremtette a későbbi Megyei Pertár alapjait. A közigazgatási iratokban végzett rendezéseivel a ma is tapasztalható feudális kori fond- és állagtagolódás alapjait rakta le (orphanalia, urbarialia). Az 1579-1775 közötti közgyűlési jegyzőkönyvekhez betűsoros mutatókat készített. A rendezési munkák ellenére 1785-ben gr. Győry Ferenc királyi biztos nemeskéri szemleútján a megyei archívum állapotát ijesztőnek tartotta. Ennek egyik legfontosabb oka a régi megyeház fizikai állapota és helyszűke. Sopron vármegye közgyűlése már 1777-től próbálta az észlelt és súlyosbodó helyzetet megoldani. Hamar elhalt törekvései II. József 1786. április 8-i rendeletével, Sopron sz. kir. város megyeszékhellyé kijelölésével új lendületet, s hosszú távon kötelező érvényű megvalósítást nyertek. Ugyanakkor a levéltári munkákat csak hátráltatta, hogy 1787 és 1793 között Dallos státusa takarékossági okokból a második aljegyzői állás felszámolásával megszűnt. Szerencsére 1793-tól már részt vett az iratanyag költöztetésében és gr. Széchényi Ferenc soproni házában történő újrarendezésében. Státusában és az archívum életében is a következő év nyarán jelentős fordulat következett be; 1794. augusztus 5-től Dallos Mártont a vármegye fizetett levéltárosává nevezték ki. Legfőbb folyamatos feladata a jegyzői hivataltól átvett iratok rendezése lett. Az iratanyag Nemeskérről Sopronba, az új megyeházára költöztetése 1795-re befejeződött. Dallos rendezéseivel korábbi munkáit folytatta; a feudális vármegyei iratanyag ma is meglévő tagolódását teremtette meg. 1809. évi halála után a vármegyei levéltárosi hivatalban utóda József fia lett. 1812-ben a vármegyei levéltárnak újból költözködnie kellett. Az ok: a nem oly rég vásárolt épület rossz statikai viszonya. Szerencsére az iratanyagot nem kellett nagy távolságra költöztetni. Nóvák Krizosztom pannonhalmi főapát engedélyezte, hogy az archívum ideiglenesen a Sopron sz. kir. város központjában található bencés rendházba kerülhessen átszállításra. Az új megyeházán az iratanyag átszállítása, az archívum kialakítása, a rendezési, segédletkészítési munkák elvégzése már az új levéltárosra, Thalabér Ignácra várt. 0 a vármegyei közgyűlési iratokhoz új, részletes lajstromokat készített, az iratanyagokat félíves helyett egész íves alakban tárolta. Egyik legfőbb, és eredménnyel végrehajtott törekvése, hogy a közgyűlési iratanyag mindig csak lajstromozva kerüljön a levéltárba. 1831-től segédlajstromozóként munkáját későbbi utóda, Thalabér István segítette. A két Thalabér levéltári munkájának legfontosabb, legmaradandóbb része Sopron vármegye 1804-1848 közötti iratanyagának rendezése, lajstromozása volt. Bár Thalabér István 1848-1849 során hivatalában maradt, a hatalomváltással egyrészt Rohonczy Ignác cs. kir. kormánybiztos, másrészt a kormánybiztosi hivatal lajstromozásokat elvégző archiváriusa lett, de valójában a kormánybiztosi hivatal iratkezelésének teljes körű „kézbentartása" is az ő feladata volt. Thalabér István 1854 októberében vált meg hivatalától, a szombathelyi törvényszék segédhivatali igazgatója lett. 1849-1854