Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára 1848-1849-es iratanyaga (Sopron, 1999)

Sopron város levéltárának 1848-1849-re vonatkozó iratai

közötti munkásságát nem a rendezési, hanem a lajstromozási munkák töltötték ki. A Bach-korszak és utána a Schmerling-féle provizórium kora a vármegyei levéltár életében egyébként is nehéz, a hivatal feladatait semmibe vevő időszak volt. Thalabér távozása után sokáig levéltáros kinevezésére sem került sor. A megyei kormányzat közönye jóval a dualizmus után oldódott csak, Felsőbüki Nagy Miklóst 1873-ban nevezték ki a törvényhatóság archiváriusának. 0 hivatalát korrekt precízséggel 1894-ig látta el. Utóda, Mészáros János működési ideje alatt megfigyelhető volt, hogy a közigazgatás egyre nagyobb információszolgáltatási igénnyel fordult a levéltárhoz. A hivatalosan 1923-ig hivatalát ellátó Mészáros hangyaszorgalmú búvárkodó, kutató személyiség volt, több családtörténeti kutatásra, pecsétkataszter összeállítására alkalmas belső segédletet készített, miképpen az armálisok eredeti és másolati sorozatainak kialakítása is az ő nevéhez fűződik. Az ő működési időszaka alatt a járási iratanyagok is levéltári őrizetbe kerültek. Az első világháború végével megkezdődő béketárgyalások, az új államok létrejöttével kapcsolatos területváltozások Magyarország-Ausztria vonatkozásában a történeti Sopron vármegyét is nagyon komolyan érintették. A vármegye közigazgatási, területi egységének, illetve a megyei székhely hovatartozásának bizonytalansága a vármegyei levéltár számára újabb, minden addigit felülmúló költözést, és e költözéssel együtt iratpusztulást, rendfelbomlást eredményezett. 1921. január 31-én indult Sopronból Eszterházára az első levéltári iratanyagot szállító vasúti kocsi, és ezt március 31-ig még további 3 vagon követte, a beömlesztett levéltári anyaggal. A tervszerűtlen szállítást súlyosbította, az iratanyag pusztulását segítette az, hogy a 4 nyitott vasúti kocsiban csomagolatlanul még mintegy negyedévet állt az eszterházi állomáson a megyei archívum, míg 1921 júliusa során egy, a célnak semmiképpen sem megfelelő üvegházba „sikerült tető alá menteni". A megyei igazgatás, jogszolgáltatás anarchikus, átmeneti állapotát jelzi, hogy 1921-ben a megyei kormányzat vezető szervei ideiglenesen Kapuvárra, míg az árvaszék Csornára tette át székhelyét. Az 1921. december 14-i soproni népszavazás eredménye, Sopron országhatárokon belüli megmaradása hozott fordulatot a megyei levéltár sorsában is. A megyei hivatalok visszaköltözésével 1922-ben az iratanyagot is Sopronba szállították. E munka meghatározó személyisége az akkor már betegeskedő Mészáros János vármegyei levéltáros helyett Hoffmann Ede, egykor Versec város főlevéltárosa volt. Sümeghy Dezső a megyei archívum anyagát politikai-közigazgatási ismérvek alapján két nagy egységre bontotta: az 1848 előtti „feudális" és az 1849 utáni „polgári" korszakok irataira. Az utóbbi „korszak" iratanyaga - államjogi ismérveken alapulva - további két - Sümeghy terminológiáját használva - „osztály"-ból állt. Ez volt a császári, kir. abszolutista uralom, és az alkotmányos kor iratanyaga. Az 1849. év királyi biztosi, kormánybiztosi iratait (jegyzőkönyvek, iratok) egyértelműen az 1850-től létrejövő Megyehatóság jogelőd iratainak vette. Sümeghy rendezése során mindig hangsúlyozta, hogy legfőbb szempontjai: önmagukban zárt egységek kialakítása, melyek a proveniencia elvének figyelembevételével jöttek létre. A rendezés rendszere a főosztály, osztály, kútfő, csoport, alcsoport tagolás volt. A repertóriumban érintett 1849. évi iratanyag így a II. főosztály, A) abszolutizmus kori osztályába tartozott, a 6. kútfő a közigazgatási, a 7. kútfő a jogszolgálatási szervek iratait tartalmazta. A fenti rendszer közigazgatási elveket jobban alapul vevő beosztás lett volna, ugyanakkor gyakorlati kialakítására már nem került sor. Az akkor keletkezett „hiátus" meghatározóvá vált a későbbiekben is. Az állami levéltári szervezetben megvalósult nagy programok között szereplő egységes fondjegyzék-készítés munkái során az akkori Soproni Állami Levéltár Sopron várme-