„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

Az általános csatornázást is meg kell csinálni. Ez ugyan milliós beruházást jelent, de nem szabad visszariadnunk ettől az áldozattól, mert közegészségünk javításán felül a leszerelés után még a munkanélküliség bajait is orvosolhatjuk vele. Mihelyt lehet, fel kell állítanunk a tervezett ipari szakiskolát és a női felső kereskedelmi iskolát. Úttörő munkát végezhetnénk oly intézet megnyitásával, amely a háborúban megvagyonosodott helybeli és vidéki gazdák gyermekeinek a dán népfőiskolák mintájára gazdasági és háztartási ismeretek, továbbá a magyar műveltség elsajátítására adna alkalmat. Szegényházunk bővítésre szorul, népszállót, a nőtlenek és hajadonok részére otthonokat kellene építeni. Sok szegényember szíve megkönnyebbülne, ha a télen a város több részén népkonyha és melegedő szoba várná. Néphivatalt kell majd nyitnunk, amely ingyen tanáccsal szolgál, jogi, adó, katonai és egyéb kérdésekben az ügyes-bajos embereknek, különösen a harctérről és a hadifogságból hazatérő véreinknek. Nagyon rászorulnak a jogi tanácsra és védelemre a hadiárvák, akiknek egyre szaporodó száma sürgeti a hivatásos közgyám állásának szervezését. A világháború a városokba tömörülés jelenségét fokozottabb mértékben mutatja. Jönnek már azok, akik a vidéken meggazdagodtak és jönnek majd azok, akik a harctéren megrokkanva a mezőgazdaságban többé nem tudnak boldogulni. Ha városunk iparosodását nem akarjuk erőszakosan megakadályozni, gondoskodnunk kell, hogy hajlékot, műhelyt és boltot kaphasson itt mindenki, aki dolgozni akar. Folytatnunk kell a kis lakások építését és nem szabad visszariadnunk e terv megvalósításától, bővítésétől azért, mert pénzbe kerül. Biztatást, vigasztalást meríthetünk a német városok példájából, amely azt a tanulságot adja, hogy az építkezés törlesztése után a városok szépen jövedelmező vagyonuknak tekinthették ily házaikat. A népjólét emelésének még fontos kelléke jó és olcsó élelmiszerek biztosítása. A vágóhíd és vásárcsarnok megépítésével, a marhavásárügy rendezésével megközelíthetjük jóléti célunk megvalósítását és egyúttal elérhetjük városunk közgazdasági fellendülését is. A város természeti szépségeinek kiaknázása idegenforgalom ideterelésével és nyaralótelep alapításával jórészt az élelmezés kérdésének kedvező megoldásától függ. Fontos szerep vár e téren gazdapolgárainkra és hogy ők a várakozásoknak megfelelhessenek, meg kell adnunk a módot arra, hogy állattenyésztésüket fejleszthessék. Ehhez egyrészt jó legelőkre van szükségük, másrész pedig arra, hogy a gazdapolgároknak a szűk udvarokból való kitelepítését adó és egyéb kedvezmények megadásával elősegítsük. Kívánatos, hogy gazdapolgáraink oly helyen építsék a házaikat, ahol a terjeszkedésre és okszerű gazdálkodásra tág terük nyílik és ahol lehetővé válik, hogy a háborúban felhalmozott tőkéjüket a béke helyreálltával a maguk javára és a köz javára jobban gyümölcsöztessék.