„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

Thurner dr. programja Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A lelkem mélyéig meghatva hálás köszönetet mondok a nagy kitüntetésért, amellyel csekélységemet a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság kegyes volt elhalmozni azzal a határozatával, hogy ennek a régi, dicső múltjára joggal büszke nemes városnak polgármesteri székébe emelni méltóztatott. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A nagy kitüntetésre eddig érdemeket nem szereztem, nem is mertem volna ezt a díszes állást keresni. De a megtisztelő módon előlegezett bizalom elől nem térhettem ki és ezt köszönettel elfogadom abban a biztos reményben, hogy a reám váró feladatok megoldásában becsületes és kitartó munkával oly eredményeket sikerül majd elérnem, amelyek alkalmasak lesznek annak bizonyítására, hogy az - első polgár - állásában dísz és fény soha elvakítani, elbizakodóvá tenni nem fog, mert mindenkor a város „első szolgájának" fogom magamat tekinteti és más célom nem lesz, mint hogy kötelességeim pontos teljesítésére törekedjem. A reám váró feladatok megoldásának időrendjét megállapítani, részletes és szabatos munkatervét megrajzolni ma nem lehet. Az emberiség történetében páratlanul álló vad pusztítás romjai és füstfelhői zavarják a jövőbe tekintő szem látását. E romok eltakarítása és a négy éve tartó mészárlás nyomán fakadó sebek és bajok gyógyítása hosszú időre leköti kezünket, eszünket és szívünket egyaránt. Csak a legsürgősebb teendőkre vagyok bátor rámutatni. A haza védelmében elesett hősök özvegyei és árvái gyámolításra szorulnak. Szívesen leszek szószólójuk: minden ügyes bajos dolgukat részvéttel és szeretettel fogom felkarolni, hogy mélységes gyászuk és fájdalmuk némileg enyhülhessen. Odaadással fogom szolgálni a hadbavonultak hozzátartozóinak érdekeit, hogy a város harcban álló fiait ne zavarja a honvédelem szent és nehéz munkájában az a rettenetes gondolat, hogy családjuk itthon szükséget szenved. Nem szabad megfeledkeznünk a rokkant hősökről, akik feláldozott vérükért, egészségükért nem elégedhetnek meg alamizsnával, mert joggal elvárhatják az államtól, a várostól és a társadalomtól, hogy nekik önérzetüket nem sértő módon emberséges megélhetésüket biztosítsák. Aggódás és gond szállja meg a lelket, mert a mindennapi kenyér szűken van kimérve és egyre drágább lesz. Aggódva kérdik ezren és ezren: lesz-e mit ennünk? mivel fogunk védekezni a tél hidege ellen? lesz-e szenünk, fánk, ruhánk? Megértéssel keresem a gyötrő kérdésre a megoldást. Különös gonddal fogok a közélelmezés nehéz feladatainak megoldásához, minden erőm megfeszítésével azon leszek, hogy az élet fenntartásához szükséges cikkek a lehetőség szerint rendelkezésünkre álljanak és szigorúan fogok azon őrködni, hogy a beszerezhető cikkek elosztása igazságos legyen.