Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)
Előszó
kezelésében lévő ingatlanok megműveléséről, hasznosításáról, bérbeadásáról, karbantartásáról. Ellenőrizte a városi vagyon kezelését, a város bevételeinek és kiadásainak elszámolását, s felügyelete alá vonta a templomok gazdálkodását, amiért általában egy-egy városi tanácsos volt felelős. A tanács körültekintéssel jóváhagyta a polgárok számának szaporodását és adott esetben megszüntette egyesek polgárjogát (büntetés, elköltözés). Gondoskodott a polgárok személyi és vagyonbiztonságáról: kapuőröket fogadott, tűz- és egészségvédelmi intézkedéseket hozott, a tűzoltáshoz szükséges eszközöket beszerezte és a kijelölt helyeken tárolta. Tűzkárok esetén hozzájárult az adómérséklésekhez, adóelengedésekhez és felmentést adott egyéb kötelező szolgálatok, szolgáltatások és kötelezettségek alól. - A külső támadások kivédésére megszervezte és fegyverbe állította a lakosságot, karbantartotta a várfalakat, s ellenállóképességük fokozására, a szükséghez mérten, külön védelmi berendezéseket is létesített. Fegyvermestert, fegyvertárost, lőporkészítőt alkalmazott, működésükhöz a szükséges anyagok beszerzéséről gondoskodott, lakást biztosított számukra, s megállapította járandóságaikat. A várfalakat körülölelő vizesárok vizét figyelemmel kísérte: tisztításáról, a halivadékok telepítéséről, lehalászásáról gondoskodott, amiként ezt a városban található többi tó esetében is megtette. A lakosság javát szolgáló egészségügy érdekében orvosokat, seborvosokat, fürdősöket, bábákat fogadott fel, biztosította számukra a lakás lehetőségét, megállapította és folyósította járandóságukat; szegényházat, menházat, kórházat működtetett, továbbá felügyelt az utcák és terek tisztaságára. A reformáció idején a tanítás és a vallásgyakorlat elősegítésére prédikátorokat, tanítókat fogadott fel és biztosította pénzbeli és anyagi ellátásukat. A városi tanács nagy gondot fordított a piac, vásárok, a kereskedelmi élet felügyeletére. Vásárbírót alkalmazott, ügyelt az elővásárlás és a házakban történő árusítás tilalmának megtartására. A piac helyét az adott viszonyoknak megfelelően hol a belvárosban, hol a külvárosban jelölte ki, beszedette a helypénzt, meghatározta a termékek és iparcikkek árát. Ellenőrizte a hossz- és súlymértékeket, hasonlóképpen a pékáruk súlyát és minőségét, a hús minőségét. A mészárosok kezére nézett, hogy a húst mérlegen mérve adják, s ne kézzel becsült hozzávetőlegességgel. Amennyiben pedig nem sikerült a mészárosok alakította árakat letörni és a húsmérés módját szabályozni, lehetővé tette az egyébként a piactól távol tartott vidéki hentesmestereknek (Gayfleischackher), hogy árujukat eladásra a városba hozzák, s ily módon jobb belátásra késztessék a városi mestereket. Ugyancsak befolyása volt a kézműves iparra is: céhszabályokat alkotott és módosított, ellenőrizte a mesterek tevékenységét, munkáit, határozott és ítélkezett az egyes mesterek és az iparágak között felmerült ellentétekben, meghatározta a munkadíjakat és munkabéreket, s felügyelt arra, hogy senki másnak alkalmazottját, munkását sem élelmezéssel, sem magasabb bérrel el ne csábítsa. A tanács döntött abban is, hogy a városba látogató, vagy a balfi fürdőben üdülő országos méltóságok, politikai tényezők és családtagjaik közül a város kiket tiszteljen meg saját költségére vendéglátással, milyen és mennyi étellel és innivalóval. A polgárság közvetlen életkörülményeire a tanács a jogszolgáltatás révén hatott, részben mint fellebbviteli hatóság a városbíró és a városi bíróság (városbíró és ülnökök) kihágások, bűncselekmények esetében hozott döntéseit, ítéleteit illetően, részben pedig a hagyatékok, az örökségek feletti osztozkodások jóváhagyásával, módosításával. így tovább lehetne sorolni az ügyek széles skáláját annak megerősítésére, hogy a városi tanács, a helyi hatalom egyre terebélyesedő részeseként, a város érdekeit szem