Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)

Előszó

ELŐSZÓ opron 1277. évi várossá emelését követően polgársága a városiasodásból adódóan arra törekedett, hogy lakóhelye vezetésére, igazgatására, saját problémáinak gondoké/ zására befolyását egyre inkább érvényre juttassa. A város eddigi vezető tisztviselője, a városbíró mellé a maga köréből az 1310-es évektől kezdődően 12 esküdtből (jurati, geswarn pürger) álló testületet választott minden esztendő Szent György napján, hogy a város igazgatásáról és a lakosság ügyes-bajos dolgairól ezután már az esküdtek grémiuma, a 14-15. sz. fordulója óta a tanács gondoskodjék. A Házi Jenő Sopron szabad királyi város története című oklevéltára I. részének 1. kötetében közölt oklevelek tanúsága szerint 1389-ben tűnik fel először a „tanács" meghatározás: „geswörn purger die zeit des Rats" (225. o.). 1399-ben ugyan még csupán „geswörn purger"-ekről esik szó (243-, 245. o.), azt követően azonban már kizárólag a tanács (Rat, Rät) elnevezés jelöli a 12 tagból álló választott testületet (I. 1. köt. 257., 281., 289. - I. 2. köt. 5., 10. o.). Az esküdtek élén kezdetben a városbíró (villicus, iudex) állt, s attól az időtől kezdve, hogy az esküdtek grémiumának elnevezésében a tanács meghatározás tűnik fel és állandósul, a polgármester (Burgermaister, magister civium) lesz a város és a városi tanács első embere, tisztviselője. A soproni polgármester első okleveles említése 1321-ből származik (I. 1. 35. o.), előfordul még 1349-ben (I. 1. 94. o.) és 1366-ban (I. 1. 137. o.), 1376-tól kezdve pedig már szinte kivétel nélkül megelőzi a városbírót is, amint ez a város részéről kiadott oklevelekben tükröződik (I. 1. 171., 180., 223., 225., 230., 236., 239., 243-244. o.). A tanács immár a városi közigazgatás fontos tényezője, a helyi hatalom mind meghatározóbb részese. A 16. sz. közepe táján — amikorra sikerült az addig a város közösségét érintő ügyekben javaslatai, határozatai révén befolyással rendelkező polgárság összességét a lényegében többségben lévő külvárosi polgárokat mellőző választópolgárságra (Ehrsame Gemein) leszűkíteni, amelyet csupán a belvárosi polgárok, a külvárosi 16 külső tanácsos és a melléjük beosztott 2-2 segítőtárs (Beistand) tett ki, s a 24 tagú külső tanácsot már nem a polgárság választotta, hanem évenként tagjainak kirendelésével, kinevezésével újult meg - a tanács a város minden anyagi, igazgatási, gazdálkodási, vallási-kulturális, egészségügyi, biztonsági ügyét szinte a legkisebb részletekig lemenő intézkedéseivel a kezében tartotta. Ügyelte a polgárok anyagi viszonyait és erkölcsi magatartását, hogy a kilengéseket szükség esetén a városban kialakult normáknak, szokásoknak megfelelő mederbe visszaszorítsa, akár büntetések kiszabásával is. A tanács hatásköre amellett, hogy a város nevében kapcsolatot tartott a felsőbb és társhatóságokkal, kiterjedt a városi élet szinte minden mozzanatára. Ennek bizonyságául szolgáljon a következő néhány példa. E választott grémium alapvetően gondot viselt és ügyelt a város számára biztosított tulajdon és jogok sértetlenségére. Oltalmazta a város királyoktól nyert kiváltságait és a háramlás jogán végső fokon a várost illető városi területet és az azon álló épületeket. Emiatt ügyelt a polgári ingatlanok tulajdonában beállott változásokra, adott esetben hozzájárult a tulajdonjog megszerzéséhez (öröklés, vétel), vagy elrendelte a fennálló jog megszüntetését (magszakadás, elidegenítés, büntetés). Gondoskodott a város közvetlen