Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Hegedűs Sándor: A Soproni Irodalmi Kör tevékenysége a két világháború között

népiek, sem urak. Különben ezt éppen a népi írók szerepeltetésével ellensúlyozta a Kör, akik mindig hangsúlyozták, hogy újjászületésre van szükség. Olyanra, amikor a tehetséges emberek a munkásság és parasztságból származnak, akik életük példájával az egész magyarságot szolgálják. Meg nem értést jelentene, ha most utólag „számonkérnénk" az Irodalmi Körtől, miért léptette például az 1920-as évektől pódiumra Pethő Sándort, Bodor Aladárt, Pünkösty Andort, Somogyváry Gyulát... akik később bátor antifasisztává váltak. Csak a megbecsülés hangnemében szólhatunk az Irodalmi Körről, amelynek irányelveit képezte mindig, hogy 1. megszólaltassa a magyar irodalom élő és holt nagyjait. Személyesen és ismertetésben megnyissa kapuit minden kiforrott irodalmi irányzat előtt. 2. Felkutassa és bemutassa a város és megye talajából fakadt írói és költői tehetségeket. Megszerezve az első nyilvánosságot számukra, szárnyat adjon nekik. Ezáltal eleven irodalmat teremteni Sopronban, alkalmat adni a város esztétikusainak, hogyne csak íróasztaluk számára dolgozzanak. Megszokott volt, hogy az Irodalmi Kör minden estje egy-egy ünnepe volt a város kulturális életének. Mindegyiknek volt érdekessége, mondanivalója, közönséges szóval szenzációja, ami emlékezetessé tette. A közönség szeretettel hallgatta. Lelkében mindig vitt haza valamit. Ami szép, az örök világába tartozott, amiből tanulni lehetett, ami valamiképpen felül volt a mindennapi élet szürkeségén, gondján és tülekedésén. Megszokták hosszú évek alatt, és talán nem is volt jó ez a megszokás, mert a jót megszokni könnyű.... És elfelejteni, hogy egy-egy est műsorát mennyire nehéz volt megvalósítani, és mennyi hálát érdemelt mindenki, aki a közönség elé lépett és adott valamit. A közönség tud ta, hogy az irodalmi műsorok nem épültek színpadi hatásra. Ott a közönség részéről is elmélyülésre, fokozott f igyelemrel volt szükség. Minden vendégszereplő dicsérte a soproni közönséget: intelligens, finom, meleg... ide érdemes volt eljönni! Külön említést kell tenni a hölgyekről, akik nem a divattal, ruhával, hajukkal, fodrokkal és csipkékkel foglalkoztak, hanem az igazi irodalmi és művészi értékekkel. A közönség mindig nagy szorgalommal hallgatta az irodalmi esték műsorait és őszinte lelkesedéssel tapsolt az előadók és művészek tudásának, művészetének. Azlrodalmi Kör működésében fellelhető: „Kit nem hevít korának érzeménye, szakítsa ketté lantja húrjait". Lényegében ez jelenti az irodalomnak hivatását, mivel nem lehet szétválasztani az írói működést s a nemzeti élet és lét küzdelmeinek soha meg nem szakadó fonalát. Az irodalmi és politikai kapcsolat mértéke időszakonként és egyénenként folyamatosanváltozik ugyan, de a magyar író soha nem tudott annyira egyedül maradni művével, hogy abban valamilyen formában ne tükröződött volna korának eszméje. A kor uralkodó eszméivel találkozunk, „ilyen" vagy „olyan" formában ugyan, de az irodalom és politikának nemes értelmű kapcsolata jellegzetes vonásaival és vezéralakjaival fellelhetők. A gazdasági válság hatása az Irodalmi Körre Már az 1924. szeptember 24-i rendes évi közgyűlésen Csaplovics József főtitkár megállapította, hogy mind a produktumokban, mind a közönség érdeklődésében és áldozatkészségében visszaesés jelentkezett. Az anyagi erők hiányában a Kör nem mutathatott annyit, mint a közönség elvárhatott volna. Kiemelte: „Már pedig a Kör csak akkor marad-