Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bircher Erzsébet: A helyi politika autonómiájáról (Sopron a két világháború között)
megváltozott. 1922-23-ban a klasszikus soproni iparágnak tartott bor-és állatkereskedelem felszabadult a kötöttségek alól. A kiskereskedelem tőkeszegényebb rétege azonban itt is áldozatává vált a gazdasági pangásnak, a beszűkült lehetőségeknek. A helyi gazdasági élet sajátossága volt az, hogy 1925-28 között ellentétben az országos trenddel, itt csökkent a munkát keresők száma, az újonnan alapított, vagy ekkor tájt jelentőssé váló üzemek felszívták jó részüket. Az egész ország számára ezek az évek belső stabilizálódást jelentettek. A relative jobb helyzet azonban nem okozott teljes elégedettséget Sopron vezetőinek. Továbbra is úgy érezték, hogy a kormányzati politika csak az ígéretek földjén mozog, s a város gazdasági talpraállásához nem kapja meg azt a kiemelt támogatást, amelyre az itt élők szerint jogosan tartott volna igényt. Érdekes adalék ehhez a kérdéskörhöz a Pesti Naplóban 1928-ban lefolytatott polémia. 1928. XII. 16-i számában az újságban megjelent gróf Klebelsberg Kunó: „Jelszavak és valóság tusája" című vezércikke, melyben Sopronnal, annak helyzetével is foglalkozott. Ehhez szólt hozzá a soproni polgármester a XII. 23-án megjelent lap hasábjain „Sopron" címmel. A cikknek mint írja az a célja, hogy a „nemzet elé vigye Sopron ügyét". Azét a városét, melynek 1922 után új életet kellett kezdenie, hisz a város határai lettek az ország határai, leszűkült gazdasági kereskedelmi mozgástere. Ugyanakkor, amikor az osztrák kormány mesterségcsen próbál az elcsatolt területeken korábban jelentéktelen kis településekből, mezővárosokból jelentős városokat fejleszteni, addig a magyar kormány minden ígérete ellenére nem támogatja a város helyreállítását, amelyre pedig Sopron benyújtott tervet, s amelyet legalább felében a központi kormányzatnak kellene finanszíroznia. ígéretekben pedig soha nem volt hiány. Az újságcikkeket megelőzően épp az év októberében a Hűségkapu felavatásának clkalmából összeülő díszközgyűlésen ígérte meg Bethlen miniszterelnök, hogy a kormány mindenben segít Sopronnak. 1 ' Ennek ellenére, mikor 1929 végén Thurner a városfejlesztésre vonatkozó elképzeléseit összefoglalta, ismét kénytelen volt az alig, vagy csak részleteiben megoldott problémák felsorolására, s ezek kisértetiesen hasonlítottak az 1922-es elképzelésekre. A polgármester továbbra is úgy látja: a városi gazdálkodás belterjes, nincs elég munkaalkalom, tovább kell a gyáripart fejleszteni. Szükséges az iskolák számának emelése, a szakoktatás erősítése. Ismét kiemelte az idegenforgalom fejlesztésének fontosságát, melyben elsősorban az akkor „felfedezett" Lövérek lehetőségeire épített. A nyilatkozat végén a polgármester némi rezignációval bevallotta, hogy már nem vár csodát, dc bízik beme, hogy az új év meghozza a várt támogatásokat 22) Az új év azonban nem javulást hozott, hanem azt, amit „világgazdasági válság"-ként az újkori gazdaságtörténet mélypontjaként tartunk számon. Az első jelek régiónkban a mezőgazdaságban jelentkeztek. 1929-ben felemelték valamennyi szomszédos országban a mezőgazdasági árukra kivetett vám tételeket. Sopron megyéből az Ausztria felé irányuló marhakivitel 1/6-ára csökkent. 23 * Megnőtt a bor szállítási ára is, s ez Sopront mint „földesurat" érzékenyen érintette. Mint ismert, városunk egyike volt azon kevés magyar városoknak, amelyek jelentős földtulajdonnal rendelkeztek. A középkori eredetű birtok a tárgyalt korszakban is a megye második legnagyobb földtulajdona volt: 15.653 Kat. hold. 4 * A markánsan erdő-, kisebb részben szőlőművelésre használt birtok gazdálkodásának rendje volt az egyébiránt, amely a törvényhatósági bizottságokban sok vitát indukált. A liberálisok úgy vélték,
