Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bircher Erzsébet: A helyi politika autonómiájáról (Sopron a két világháború között)
Az élet megindítása itt — hasonlóan az ország más részéhez — nagyon sok nehézséggel járt, de voltak olyan a régióra jellemző problémák, amelyeknek megoldása külön nehézséget jelentelt. A Hegedűs Lóránd pézügyminiszter nevével fémjelzett infláció megfékezésére tett intézkedések nyomán 1920 decembere és 1921 szeptembere között megállították a korona romlását — a defláció azonban országszerte, s így a megyében, és Sopronban is munkanélküliséget okozott. 1 ^ A városban egyébként is sok volt a menekült, akik barakkokban, laktanyákban, de nem kevesen még évek múltával is vagonokban éltek. Az 1923-24-es esztendőkben ismét zuhant a pénz értéke: amelyet vagyonválság, hadinyereség-adó és kényszerkölcsönök kivetésével próbált megállítani a kormányzat. Sopronra 1923-ban 2.376.950.000 korona kényszerkölcsönt 14 ^ vetettek ki, ez megnövelte az adóterheket, visszaesett a termelés: csődök, összeomlások jellemezték ezeket az éveket. A régió sajátos problémái tovább nehezítették a helyzetet. Sopron korábban szinte „belföldi piacként" tudta használni Bécset és Ausztriát ennek lehetősége most beszűkült. Mint korábban tárgyaltuk már, a megye iparilag fejletlenebb területe maradt Magyarország része. A városban — a menekültek nagy számából következően sok volt az ellátatlan — akiknek nem csak élelmet, hanem hosszabb távon emberhez méltó lakást, és ami legfontosabb, munkaalkalmat kellett teremteni. A munkahelyteremlés egyéb változások miatt is egyre fontosabbá vált. A dualizmus ideje alatt nagyszámú környékbéli járt át rendszeresen Ausztriába dolgozni. A századfordulón 17.000 Sopron megyei kereste meg külföldön — főként Ausztriában — kisebb részben Németországban a kenyerét. 15 * Az elcsatolás után ez a szám fokozatosan csökkent. A határszéli igazolványokkal ugyan a környéken 19 helyen lehetett átlépni az országhatári, de még így is bonyodalmasabb, hosszasabb volt mint korábban. De ha vállalták is ezt a procedúrái: mind kevesebb volt a munkalehetőség Ausztriában is, ahol a miénkhez hasonló válsággal küzdve tömegesen küldték haza a külföldi munkavállalókat. A járásból 1922-ben még 15.722-en, 1924-ben pedig már csak 9.369-en járlak át Ausztriába dolgozni. 16) A válság hatalmas, 1924-ben már 4.000 munkanélküli vollSopron megyében. A munkanélküliség problémái, a terület iparcikkekkel való rossz ellátottsága miatt is támogalta a soproni városi vezetés az osztrák bankés az ipari tőke megtelepedését a városban. Az ausztriai banktőke 1920-tól volt jelen a város életében, míg az ipari beruházások nem kis részben azoktól a volt Sopron megyei, vagy soproni gyárosoktól, vállalatoktól eredtek, akik Ausztriába „kerülésük" után is megpróbálták megőrizni a soproni és Sopron környéki piacukat. Lerakatokat, fióktelepeket, de önállógyárat is hoztak létre: főként a textilipar területén. Ezeknek azéveknek a két legjelentősebb textilipari beruházása a „Preis és Társai Szövőgyár", valamint a Trebitsch-féle Szövőgyár. 18 * A korszak legnagyobb soproni bankja az 1918-ban alapított Soproni Hitelbank RT, amely a Magyar Állami Hitelbank és az Österreichische Centralbod enkr ed it Bank érdekeltsége volt. Szintén külföldi érdekeltségű a Sopronvárosi Forgalmi Bank RT. 19) A város ipara, az 1920-as évek elején még dominánsan kisipari jellegű volt, ám az évtized végére jelentősebbé vált a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek helye a gazdasági életben: s ebben meghatározó volt az ezekben az években megtelepedett, fent említett textilgyárak szerepe. Az egymást követő válságok a korábbi kisegzisztenciák sorát tették tönkre, csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma s az így felszabaduló mukaerőt természetes módon szívta fel a gyáripar, ahol 1930-ra az 1920-as 203-as munkáslétszámmal szemben már 1425 munkást foglalkoztattak. 20 * Sopron kereskedelme is
