Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bircher Erzsébet: A helyi politika autonómiájáról (Sopron a két világháború között)
cek, gazdapolgárok, az un. poncihterek szerepe. A kisipar dominanciája (a statisztika szerint csak 28 olyan üzem volt Sopronban, ahol 20 főnél több embert foglalkoztattak 6 ^) azt is jelentette, hogy a városi politikában csak csírájában jelent meg a munkások érdekeinek képviselete. Az erős keresztényszocialista mozgalmak, ilyen alapokon szerveződött érdekképviseletek nagy száma a városban azt jelzi, hogy Brennbcrgbánya nagyipari munkásságának kivételével a városi politikában nem volt sajátos érdekképviselete az egyébként korszakunkban erősen növekvő számú helyi munkásságnak. (Azt azonban nem állíthatjuk, hogy a város politikai palettáján nem volt helye a baloldali értékrendnek, s ezt az 1922-es nemzetgyűlési választás eredménye is jelezte. Dr.Hébclt Ede ügyvédet a keresztényszocialista gróf Andrássy Gyula és az Egységes Párt színeiben induló gróf Klebelsberg Kunó belügymiszter ellen az SZDP színeiben juttatták a soproniak a parlamentbe.) 7 ^ Visszatérve a város gazdaságpolitikájára: Sopron évszázadokon át tett szert jelentős haszonra az ún. átmenő kereskedelem hasznából, s nem véletlen, hogy az ezt akadályozó vámhatár volt az első, mely ellen szól emeltek. A nyugat-magyarországi kormánybiztoshoz már 1919 szeptemberében eljuttatták azon követeléseiket a soproni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara vezetői, hogy a régiónak közvetlen külkereskedelmi lehetőséget adjon a kormányzat. 8 ^ Sigray kormánybiztos a térség politikai jelentőségét is méltatva támogatta kérésüket, amelynek részleges teljesítésére azonban még várniuk kellett. A talpraállásnak pedig ez fundamentális kérdése volt. 1922-ben a kamara ismét összeállította a városi gazdaság helyreállításának tervét, megfogalmazva a legfőbb feltételeit: Sopron kapjon szabad külkereskedelmi jogot — legyen az ország szárazföldi kikötője — szabad kereskedelmet, vámmentes tranzitraktár felállítását, értéktőzsdét, de mindenekelőtt a bor-és állatkivitel, valamint a textilbehozatal szabaddá lételét követelték. 9 ^ A fentieket a város nevében folyamatosan képviselte Soprony i Thurner Mihály. Thurner polgármesteri programját már 1918-ban kifejtette, melyből 1922-resok tétel aktualitását vesztette, de volt néhány gondolat 1918-as székfoglaló beszédében, melyeknek érvényessége máig hat. Marákkor 1918-ban, a háborútól sújtott városban azokat a kitörési pontokat jelölte meg, melyekről úgy vélte, hogy hasznosak lehetnek a jövőben. Ilyen volt az idegenforgalom meghonosítása, fellendítése, a gazdaság és ipar fejlesztéséhez szükséges szakoktatás fejlesztése. Tudta, hogy ezekre pénzt kell költeni, de mint mondotta: végzetes lehet a megokolatlan takarékoskodás.^ ' A polgármester 1922 december 23-án ' gróf Klebelsberg Kunó díszpolgárrá avatása alkalmából a törvényhatósági bizottság előtt mondott beszédében a korábbi, vagy mások által is kifejtett programot bővítette a felsőoktatás végleges letelepítésének szükségességével. Sopron, ahol ekkor még „ideiglenes" jelleggel működött a Selmecbányáról elmenekült bánya-és erdőmérnöki főiskola, fontosnak tartotta, hogy a város tudományos és politikai preztizsét egyaránt növelő, munkaalkalmat, bevételt jelentő intézményt véglegesen soproninak tudhassa. Hasonló okokból pártolta a pécsi teológiai akadémia egyetemi fakultációjának idetelepítését. 1922. december 14-én Horthy Miklós kormányzó jelenlétében ünnepelték a népszavazás első évfordulóját, ahol a polgármester ünnepi beszédében az előbb ismertetett terveknek, elvárásoknak összefoglalását adta. 12) Az 1922. évi XXIX tc.-ben a „civitas fidelissima" büszke címével jutalmazta a nemzet hűségéért a városát. A helyi politikai elit,Thurnerrel az élen a vizsgált korszakban mindig megpróbálta a hálát gazdasági támogatásra, kedvezőbb jogi környezel kialakítására fordítani, s nem is eredménytelenül.
