Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Hegedűs Sándor: A Soproni Irodalmi Kör tevékenysége a két világháború között

köl les/ele, Petőfi Sándor szelleme kisért bennünket nemes Sopron városába, hogy buzdító szavunkat hallassuk a magyarság fenyegetett végvárában".(...) „Nem szabad elvesztenünk a magyarság igazába vetett reménységünket." Bemutatta „Csodaország" eímű elbeszélését. Ezt Nyugat-magyarország aggódó magyarságának vigaszul írta, amely a soproniaknak biztatást adott. Dr. Klebelsberg Kunó, Hegedűs Sándor, Szávay Gyula, Jakab Ödön és Lampérth Géza is hazafias szellemben adták elő mondanivalójukat, értékes müveiket. Soproni szereplőként Mészáros Sándor a „Limanovai hős" címen olvasta fel szerzeményét, majd Altdörfer Viktor Liszt Rapszódiáját játszotta el. December 12-én Budapesten, a Petőfi Társaság naggyűlése valóságos ünneplése volt Sopronnak és közönségének. Pékár Gyula beszámolt a Frankenburg Irodalmi Kör nagy ünnepén való vendégszereplésről. A legnagy» >bb elismerés hangján nevezte a soproniakat, az ország leglelkesebb és legirodalomszeretőbb közönségének. Az. Akadémia nagytermét megtöltő közönség zajos tapsa csak aláhúzta azt a jóleső elismerést, amely fényes elégtételt szolgáltatott a főváros állal a „régi jó időkben" ugyancsak elhanyagolt Sopronnak, a határvárosnak. Szávay Gyula főtitkár nagy tetszés mellett olvasta föl a soproni Mészáros Sándornak két finom költeményét a „Magyar katonák"-at és a „Szalírfej az asztalomon"-!. December 21 -én az Irodalmi Kör Csornán tartott estélyt, 1921. január 27-én beszámoló volt agyermeklörténet mese- és verspályázat eredményéről. Sikeres volt a március 1 -jei estély, a március 15-i hazafias ünnepély a vármegyeház nagytermében. Gévai-Wolf Lajos alispán szeretettel üdvözölte a Frankenburg Irodalmi Kört és tagjait. Munkásait nem csüggedő harcosoknak nevezte, akik tollal harcolnak a magyarság eszményeiért, amelyben rendülellenül hisznek. Majd a kövelkezőket mondta: „Mi a vármegye rendíthetetlenül bízunk abban, hogy vármegyénk, mint a nyugati végvár ősi határai fenn fognak állani és a halálos ítélet nem lesz. végrehajtva. Ide, ebbe a terembe osztrák a lábát betenni nem fogja. Ez az ősi épület mind ig a vármegyeháza lesz, és soha nem lesz úgy, mint ezt az osztrák propaganda-füzelek hirdetik: „Reqierungs-gebäudelSoha!" Beszédét azzal fejezte be, hogy hisz Sopron vármegye sértetlen egészében és az e céléri küzdő Frankenburg Irodalmi Kört bajtársként üdvözölte. Június 19-én az Irodalmi Kör tagjait különvonat vitte Doborjánba, ahol Liszt-ünnepélyt tartolt az irodalmi kör. Október 29-én az est teljesen helyi jelentőségű és igen érdekes volt, mert csupa új erők mutatkoztak be (Mészáros Sándor, Pottyondy József, Szentimrcy Lajos, Rupprechl Tibor, Németh István, Scholtz János). Ujak és fiatalok, akik beakariák bizonyítani a közönségnek, hogy Sopronban is van új művészi életakarás. Október 30-án rendes évi közgyűlés volt a városháza közgyűlési termében. Östör József dr. azt a fontos és hasznos szerepet hangsúlyozta, hogy az Irodalmi Kör a veszélyeztetett soproni magyarság lelkének nyelvi, irodalmi és művészeti kultúrájának leküzdhetetlen, és a jövőben bízó ébren tartása körül játszott. A magyar haza iránti ragaszkodás a legteljesebben az Irodalmi Kör estélyein és művészi teljesítményeiben lobogott fel. A közönség megértette és méltányolta a Kör magas hivatását és nagyszerű szerepét. Ezt mi sem bizonyította szebben, mint az a hatalmas tábor, amely a taglétszámot megduplázva sereglett köréje, s anyagi támogatásával lehetővé tette a Kör pénztári viszonyainak megjavítását. Ezáltal akcióképességénck növelését, tel jcsílményei nívójának emelkedé-