Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Hegedűs Sándor: A Soproni Irodalmi Kör tevékenysége a két világháború között

1932. február 21 -én a Kör tagjai hangulatos városi levéltári sétán vettek részt vezetésével. Bemutatta a város történetének írott dokumentumait, jogainak és becsületének bizonyságleveleit. Ez a látogatás minden bizonnyal még jobban ösztönözte krónikaírásra a jelenlevőket. 1932. november 13-án a városi könyvtár ritkaságait és érdekességeit mutatta be, többek között gr. Széchenyi Béla, Szalay Imre és Frankenburg Adolf hagyatékának gazdag könyvgyűjteményét. Az 1935. november 30-án tartott Liszt Ferenc ünnepi esten a fáradhatatlan kutatással szerzett új adatokat ismertette meg a közönséggel. Felolvasásának címe: „Liszt Ferenc Sopronban". Ismertté váll, hogy Liszt Ferenc öt esetben tartott hangversenyt Sopronban, mindig jótékony célra. Nevezetes esemény volt, amikor 1840. február 22-én az itt katonáskodó Petőfi Sándor Orlay Petrich Somától (a későbbi festőtől) kölcsönzött ruhában vett részt a hangversenyen. 1940. február 23-án a Frankenburg Irodalmi Kör irodalmi estjét Mátyás király emlékének szentelte. Az ötszáz éves fordulón ismertette Mátyás király kapcsolatát Sopronnal. Kiemelte a Soproni Levéltárban található Mátyás okleveleket, valamint, hogy a város az elzálogosítás ideje alatt is hű volt a Szent Koronához, miként Mátyás törekvéseit is hűségesen támogatta. Házi Jenő főlevélláros életművének legnagyobb eredményét nemcsak gazdag kutatásaival, hanem a levéltár becses kincseinek rendezésével érte el. Méltán kijelenthették a Történelmi Társulat dicséretoszlásban különösen szűkmarkú tudós előkelőségei: „vidéken a soproni levéltárnak nincs párja". A trianoni békeparancs és az Irodalmi Kör A trianoni békeparancs bénítólag hatott az irodalmi körre is. Szerencsére ez a letargikus álom hamar véget ért, és a jövőbe veteti remény lendületes akcióba késztette az Irodalmi Kört. Elevenen tiltakozott az elcsatolás ellen, Estélyeinek műsorával mindig bizonyította a becsületes kultúrmunkát, majd tevőlegesen is szolgálta a közhangulat alakítását. Hitet, bizalmat szórt szét, reményt keltett mindenkiben, hogy a pezsgő kultúrélet Sopronban nem lehet halálra ítélve. Minden estélyen beidegzették a lakosságnak, hogy elcsatolás nem lesz, Sopron magyar marad örökre. Ezt szolgálta az 1920. évi november 4-i est, a november 20-i díszelőadás a színházban, amikor a színtársulat a hazafias tárgyú „Elnémult harangok"-al adta elő, nagy elismerést aratva. Ezen az estélyen résztvett Pékár Gyula államtitkár, Simon Elemér országgyűlési képviselő, Szávay Gyula, Hegedűs Sándor, Ferentzy Ferenc, Császár Elemér, Jakab Ödön, dr. Lambrecht Kálmán, a Magyar Helikon munkatársa, Lampérth Géza és dr. Klebelsberg Kunó gr. a Magyar Történelmi Társulat képviseletében. November 21-én a vendégeket és a soproniakat különvonat vitte el Nagycenkre. A kastélyban a Petőfi Társaság, a Fáklya tartók Szövetsége és a Soproni Frankenburg Irodalmi Kör együ ttes Széchenyi-ülést tartott. Aznap november 21 -én az Irodalmi Kör estélyen Östör József mutatta be a vendégeket. Pékár Gyula megnyitó beszédéből: „A kard és lant